Azt hiszem ideges
/Betty szemszöge/
Azt hiszem ma meglátogatom apát az irodában. Remélem örülni fog neki. El is indulok. Remélem nincs éppen bevetésen. Spencer vajon hogy van? Már egy hete nem láttam. Na de most már tényleg indulok. Bezártam az ajtót és elindultam. Sokkal gyorsabban oda értem mint ahogy képzeltem. Mikor felértem az emeletre és beértem apa irodájába rájöttem, hogy apa nincs is bent. Egyszer csak úgy éreztem, hogy valaki figyel. Megfordultam és nem hittem a szememnek. Spencer állt az ajtóban és szerintem ő is meglepődött. Egyből odamentem hozzá.
- Nem tudod apa merre van? - kérdeztem tőle.
- Éppen elment a könyvtárba egy könyvért az ügyünkhöz. - mondta még egy kicsit zavartan.
- Ja értem. És te most ráérsz?
- Hát ha meg akarod várni akkor rá érek csak ne legyél egyedül.
- Ha fontos dolgod van akkor csináld csak nyugodtan nem akarlak zavarni.
- Oké akkor dolgozom de közben beszélgethetünk. - mondta szinte parancsolóan.
- Jó rendben. - mentem bele megadóan.
Elkezdtünk beszélgetni és csak úgy repült az idő. Sokat nevettünk közben és még azt sem vettük észre, hogy nyílt az ajtó. Csak akkor mikor az illető aki bejött megszólalt.
/David Rossi szemszöge/
Amikor beléptem meghallottam, hogy valaki nevetgél. Nagyon hasonlított Betty hangjára. Azonnal elindultam Reid irodája felé. Ott is találtam őket. Valamin nagyon nevettek.
- Betty te mit keresel itt? - kérdeztem egy kicsit túl kíváncsian.
-Öööö... Téged... vártalak és... Spencer.... felajánlotta, hogy addig..... beszélget velem amíg..... itt várok. - mondta zavartan.
Látszott rajta, hogy igazat mond de mégis olyan mintha nem is számított volna az érkezésemre. Teljesen olyan mintha nem is hozzám jött volna.
/Spencer szemszöge/
Rossi lépett be az irodámba. Teljesen lefagytam és Betty is meglepődött mert dadogva beszélt. Remélem nem fognak miattam összeveszni.
/Betty szemszöge/
Amikor apa belépett bevallom őszintén meglepődtem. Pedig délelőtt még azzal jöttem, hogy hozzá. Szerintem ideges lehet most nem is kicsit...
