4. fejezet

Nem mindennapi történések...

/Penny szemszöge/

Hétfő reggel van. Gyorsan felöltöztem és kisiettem a konyhába.Anya lent volt és éppen a lap-top-ját pakolta bele a táskába.
-Látom kész vagy!-mondta.
-Igen.-válaszoltam.
-Figyelj, későn keltem és nem volt időm tízórait csinálni, de adok pénzt.-mondta, majd a pénztárcájában kezdett kutakodni.
-Oké. Nem baj!
-Tessék. 20 $ elég lesz?
-Persze.-mondtam mosolyogva, majd elvettem a pénzt és eltettem a táskámba.
-Igyekezz, mert mindjárt jön az iskolabusz!
-Persze. Szia!-mondtam, majd adtam anyunak egy puszit.
Kimentem a ház elé és vártam a sulibuszra. Nagy nehezen jött. Felszálltam, majd leültem az egyik osztálytársam Daisey Scott mellé.

Daisey:

-Szia Penny!-köszönt.

-Szia!

-Figyelj, te tudtad a matekházit?

-Nem. Anya segített benne. Most már nagyjából kapizsgálom.
-Segítesz majd óra előtt?
-Persze.
-Köszi!
Beszélgettünk a buszon. Kb. 15 perc múlva a sulinál voltunk. A jellegzetes Lincoln Középiskola. Daisey előrerohant. Vagyis egyedül maradtam. Egyszer csak hallottam a hátam mögül, hogy valaki a nevemet ordibálja. Megfordultam. Ashley volt az. Fáradtnak tűnt. Megálltam, hogy utolérhessen.
-Szia!-lihegett, amikor odaért.
-Mi történt veled?-kérdeztem.
-Elaludtam. Apa hozott be kocsival, mert anya már dolgozni ment.
-Értem. Gyere, mindjárt becsöngetnek.
Amint ezt kimondtam megszólalt a csengő. Ilyen pontos időzítést. Összenéztünk Ashley-vel, majd rohanni kezdtünk a suli bejárata felé. Ashle a folyosó vége felé vette az irányt, mert a matekja a földszinten lesz. Jómagam pedig a második emeletre futottam fel. Fizika lesz az első órám. Utálom ezt a tantárgyat! Rühellem! Ki nem állhatom! Mondjuk stabil 4-es vagyok belőle. Ez is csak azért van, mert a mellettünk lévő lakásba van egy lány, aki fizika szakos tanárnő az egyik általános iskolában. Felajánlotta, hogy amit nem értek, csak nyugodtan kérdezzem meg tőle, mert elmagyarázza.Beértem a terembe, leültem. Pontosan rá fél percre belépett a fizika tanár is és kezdetét vette az óra.
Óra után a szekrényemhez siettem. Kinyitottam és betettem a fizikakönyvemet és a füzetet, majd kivettem az irodalmat, mivel ez lesz a második óránk. Bezártam a szekrényt, majd a terem felé vettem az irányt, amikor összefutottam Ashley-vel és még két lánnyal.
-Szia!-mondta Ashley.
-Szia!-köszöntem.
-Penny ők itt Bella és Ellie. A szüleink munkatárainak a lányai.-mondta nevetve Ashley.
-Szia!-köszönt Bella.
-Örülök!-mondta Ellie.
-Sziasztok!-mosolyogtam.
-Te vagy a számítógép varázsló nőnek a lánya?-kérdezte Bella.
-Igen.-mondtam.
-Hasonlítasz anyukádra.-mondta Ellie.
-Ha te mondod!
Elkezdtük jobban megismerni egymást. A folyosó közepén álltunk. Nem tudom pontosan, hogy mi történt a következő pillanatban, csak annyit, hogy bejött a focicsapat, dobálták egymásnak a labdát, az egyik nekijött Bellának, aki rám esett. A földön kötöttünk ki. Amikor felnéztem mindenki rajtunk nevetett. Mindenki, aki csak a folyosón volt, kivéve Ashley-t és Ellie-t. Ashley felsegítette Bellát, Ellie pedig engem húzott fel a padlóról. Leporoltuk a gatyánkat. Hirtelen odajött az egyik focicsapatos gyerek és elkezdett gúnyolódni:
-Mi van lányok? Rosszul indul a napotok?
-Hagyj minket békén Josh!-szóltam rá.
Ismerem-e? Még jó, hogy ismerem. Josh Marks-nak hívták. Osztálytársak vagyunk. Óvoda óta ismerem ezt a seggfejet. Már ott is szemétkedett velem, aztán jött az általános, majd a középiskola.
-Ugyan már Penny! Csak hülyéskedek.
-Persze! Azt hiszed be is veszem?
-Kénytelen leszel.
-Egy szemét vagy Josh Marks! Semmi több! Egy önző, undok, idióta szemétláda, akinek akkora az egója, mint az Egyesült Államok területe összesen Hawaii-t és Alaszkát is beleértve!
-Ugyan Penelopé, ezt te se gondolod komolyan!-röhögött.
-Képzeld csak, komolyan gondolom.
-Meglepődtem rajtad.
-Szállj le rólunk!-mondtam, mire Josh és a bandája felszívódott.
-Azta!-álmélkodott Ellie.
-Ezt, hogy csináltad?-kérdezte Bella.
-Mit?-néztem rájuk kérdően.
-Hogy emrtél beszólni Josh Marks-nak?-kérdezte Ashley.
-Könnyen. Ovi óta ismerem. Egy csoportba jártunk. Általánosban pedig 8 éven át osztálytársak voltunk és most a középiskolában is osztálytársak vagyunk. Higyjétek el óvoda óta jól kilehet ismerni valakit, főleg, ha mindennap találkozol az illetővel.
-Elképesztő!-mondta Ellie.
Majd összenéztünk és nevetni kezdtünk. Becsöngettek. Elköszöntünk, majd mindenki elment a saját dolgára. harmadik szünetben még segítettem Daisey-nek a matekháziban. Most már sokkal jobban érti. Órán ráadásul egy csomót jelentkezett. A matektanárnő meg is lepődött. :)
Miután vége lett az összes órámnak a suli előtt találkoztam a lányokkal. Vidámak voltak.
-Mi ez a jó kedv?-kérdeztem, amikor odaértem.
-Semmi.-mondta Ashley.
-5-öst kaptam matekból!-mondta Ellie, majd mutogatta a 5-ös dolgozatát.
-Gratulálok!-mondtam.
-Nézzétek ki van ott!-mutatott Bella az utca túlsó oldalára.
Mindenki arra nézett. James ment a túloldalon.
-JAMES!!!!!-üvöltött Ashley, mire James felénk nézett.
Átjött a másik oldalra. Nevetve kérdezte Ashley-től.
-Dilibogyót szedtél?
-Nem. Ma ilyen vagyok!-vonta meg a vállát.
-Mit keresel erre felé?-kérdeztem.
-Apámnak kell valami a motorjához.
-Értem.
James ők itt Bella és Ellie.-mutatta be a lányokat Ashley.
-Örülök!-mondta James mosolyogva.
-Úgyszintén!-mondták egyszerre a lányok.
-Penny, apa mondta, hogy anyudnak kéne valami könyvszerűség.-fordult hozzám James.
-Igen.-mondtam.
-Otthon van a konyhaasztalon. Nincs kedved most eljönni érte?-kérdezte.
-De!
Akkor most mi megyünk is!-mondta Bella.
-Oké. Sziasztok!-mondtam,a majd elbúcsúztunk a lányoktól és elmentünk James-hez.
Nem hittem a szememnek, amikor odaértünk. Fantasztikus házuk volt.

-Komolyan itt laksz?-kérdeztem.

-Igen.-mondta.-Nem nagy szám.
-Hülyéskedsz? Te legalább nem egy négyemeletes panelben nyomorogsz.
-Majd egyszer elmegyek hozzátok. Persze, ha nem baj.
-Nem dehogy.-mondtam mosolyogva.
Bementünk a házba. James a konyha felé vezetett. Felvette a konyhaasztalról a könyvet, amjd a kezembe adta.
-tessék.
-Köszi!-vettem el a könyvet, majd betettem a táskámba.
Még 5 percig álltunk ott néma csendben. Egyszer csak James elindult felém. Egyre közelebb jött, majd csak annyi ugrik már be, hogy csókolózunk. Egyszer csak eltávolodott a szánk egymástól, majd kimentem az ajtón és egészen hazáig futottam.

3. fejezet

A megbeszélt találka

/Betty szemszöge/

Este a bulin megbeszéltük Spencerrel, hogy ma találkozunk a parkban. Szombat van. 2-kor találkozunk. Most kivételesen megpróbálok nem elkésni. Már 11 óra jobb ha nekiállok készülődni.

ezeket a cuccokat vettem fel. Még egy utolsó simítást végzek magamon és indulok. 

*A parkban*

Leültem egy padra és vártam egyszer csak valaki leült mellém. Spencer volt az. Ezután felálltunk és elindultunk sétálni közben sokat beszélgettünk. Vettünk gy fagyit majd tovább beszélgettünk és sétáltunk. Este 6 óra körül elköszöntünk egymástól.

- Szia! Ezt még ugye megismételjük? - kérdezte Spencer.

-Szia! Persze majd valamikor. - válaszoltam.

Ezután haza indultunk mindketten. Sajnos az ellenkező irányban lakunk. Amikor haza értem egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy mikor és hol találkozzunk legközelebb. Megmondom őszintén, hogy Spencer egy nagyon helyes fiú és az intelligenciája is nagyon szimpatikus. Kíváncsi lennék arra, hogy ő mit gondol rólam. Legközelebb majd megpróbálom megtudni.

/Penny szemszöge/

Már alig várom, hogy találkozzunk James-el és Ashley-vel. Azt beszéltük meg, hogy az állatkertbe megyünk. És persze azt, hogy az állatkert előtt találkozunk. Amikor odaértem James-ék már ott voltak és beszélgettek.

- Sziasztok! - köszöntem nekik.

- Szia! - mondták szinte egyszerre.

- Akkor bemegyünk?

- Persze hisz azért jöttünk nem? - kérdezte James

Bementünk és körbejártuk az egész állatkertet és közben beszélgettünk. Mind beszéltünk magunkról és az életünkről. Ja és még a terveinkről is. Mire végeztünk addigra sok mindent megtudtunk egymásról. Én  például azt is megtudtam, hogy Ashley rajtunk kívül minden csapattag gyermekét ismeri. Már elég késő volt amikor elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy legközelebb Ashley-vel a suliban találkozunk, így hárman pedig  legközelebb a vidámparkba megyünk. Amikor haza értem anya kifaggatott arról, hogy miket csináltunk ma.

/Spencer szemszöge/

Ma nagyon jól éreztem magam Betty-vel. Nagyon helyes és szimpatikus lány. Bárcsak ő is így érezne irántam! De ez úgysem jöhet össze. Amilyen szép biztos van barátja. Na mindegy majd legközelebb ha lesz bátorságom majd megkérdezem tőle. Nem hiszem, hogy túl sok esélyem lenne nála. De azért reménykedni lehet, nem? Még az is lehetséges, hogy a kíváncsiságom legyőzi a félelmemet és meg merem kérdezni tőle. De ezen még ráérek agyalni addig amíg legközelebb találkozunk. Most pedig elteszem magam holnapra. Kitudja akármikor be kellhet menni az irodába.

/Bella szemszöge/

De jó végre nem kell egyedül lennem  itthon. Kiengedték anyát a kórházból. Most szerencsémre nem kell bemennie dolgozni sem. Igen, ha nem emlékeznél anyám az FBI-nál a viselkedéselemző csoportnál dolgozik.  És igen azért volt kórházban mert meglőtték. Na mindegy. Egyébként a hírekben hallottam, hogy a tolvajt, aki rálőtt anyámra, elfogták. Egyébként most jut eszembe, hogy addig sem voltam egyedül míg anya nem volt itthon mivel itt volt velem Pindur. Na de most lefekszem aludni hisz egy nap múlva suli van és még holnap tanulnom is kell. Márpedig azt fáradtan nem lehet.

-Jó éjt! - kiabáltam le anyának aki éppen a nappaliban volt. 

- Jó éjt kicsin! - hallottam anya válaszát.