4. fejezet

Nem mindennapi történések...

/Penny szemszöge/

Hétfő reggel van. Gyorsan felöltöztem és kisiettem a konyhába.Anya lent volt és éppen a lap-top-ját pakolta bele a táskába.
-Látom kész vagy!-mondta.
-Igen.-válaszoltam.
-Figyelj, későn keltem és nem volt időm tízórait csinálni, de adok pénzt.-mondta, majd a pénztárcájában kezdett kutakodni.
-Oké. Nem baj!
-Tessék. 20 $ elég lesz?
-Persze.-mondtam mosolyogva, majd elvettem a pénzt és eltettem a táskámba.
-Igyekezz, mert mindjárt jön az iskolabusz!
-Persze. Szia!-mondtam, majd adtam anyunak egy puszit.
Kimentem a ház elé és vártam a sulibuszra. Nagy nehezen jött. Felszálltam, majd leültem az egyik osztálytársam Daisey Scott mellé.

Daisey:

-Szia Penny!-köszönt.

-Szia!

-Figyelj, te tudtad a matekházit?

-Nem. Anya segített benne. Most már nagyjából kapizsgálom.
-Segítesz majd óra előtt?
-Persze.
-Köszi!
Beszélgettünk a buszon. Kb. 15 perc múlva a sulinál voltunk. A jellegzetes Lincoln Középiskola. Daisey előrerohant. Vagyis egyedül maradtam. Egyszer csak hallottam a hátam mögül, hogy valaki a nevemet ordibálja. Megfordultam. Ashley volt az. Fáradtnak tűnt. Megálltam, hogy utolérhessen.
-Szia!-lihegett, amikor odaért.
-Mi történt veled?-kérdeztem.
-Elaludtam. Apa hozott be kocsival, mert anya már dolgozni ment.
-Értem. Gyere, mindjárt becsöngetnek.
Amint ezt kimondtam megszólalt a csengő. Ilyen pontos időzítést. Összenéztünk Ashley-vel, majd rohanni kezdtünk a suli bejárata felé. Ashle a folyosó vége felé vette az irányt, mert a matekja a földszinten lesz. Jómagam pedig a második emeletre futottam fel. Fizika lesz az első órám. Utálom ezt a tantárgyat! Rühellem! Ki nem állhatom! Mondjuk stabil 4-es vagyok belőle. Ez is csak azért van, mert a mellettünk lévő lakásba van egy lány, aki fizika szakos tanárnő az egyik általános iskolában. Felajánlotta, hogy amit nem értek, csak nyugodtan kérdezzem meg tőle, mert elmagyarázza.Beértem a terembe, leültem. Pontosan rá fél percre belépett a fizika tanár is és kezdetét vette az óra.
Óra után a szekrényemhez siettem. Kinyitottam és betettem a fizikakönyvemet és a füzetet, majd kivettem az irodalmat, mivel ez lesz a második óránk. Bezártam a szekrényt, majd a terem felé vettem az irányt, amikor összefutottam Ashley-vel és még két lánnyal.
-Szia!-mondta Ashley.
-Szia!-köszöntem.
-Penny ők itt Bella és Ellie. A szüleink munkatárainak a lányai.-mondta nevetve Ashley.
-Szia!-köszönt Bella.
-Örülök!-mondta Ellie.
-Sziasztok!-mosolyogtam.
-Te vagy a számítógép varázsló nőnek a lánya?-kérdezte Bella.
-Igen.-mondtam.
-Hasonlítasz anyukádra.-mondta Ellie.
-Ha te mondod!
Elkezdtük jobban megismerni egymást. A folyosó közepén álltunk. Nem tudom pontosan, hogy mi történt a következő pillanatban, csak annyit, hogy bejött a focicsapat, dobálták egymásnak a labdát, az egyik nekijött Bellának, aki rám esett. A földön kötöttünk ki. Amikor felnéztem mindenki rajtunk nevetett. Mindenki, aki csak a folyosón volt, kivéve Ashley-t és Ellie-t. Ashley felsegítette Bellát, Ellie pedig engem húzott fel a padlóról. Leporoltuk a gatyánkat. Hirtelen odajött az egyik focicsapatos gyerek és elkezdett gúnyolódni:
-Mi van lányok? Rosszul indul a napotok?
-Hagyj minket békén Josh!-szóltam rá.
Ismerem-e? Még jó, hogy ismerem. Josh Marks-nak hívták. Osztálytársak vagyunk. Óvoda óta ismerem ezt a seggfejet. Már ott is szemétkedett velem, aztán jött az általános, majd a középiskola.
-Ugyan már Penny! Csak hülyéskedek.
-Persze! Azt hiszed be is veszem?
-Kénytelen leszel.
-Egy szemét vagy Josh Marks! Semmi több! Egy önző, undok, idióta szemétláda, akinek akkora az egója, mint az Egyesült Államok területe összesen Hawaii-t és Alaszkát is beleértve!
-Ugyan Penelopé, ezt te se gondolod komolyan!-röhögött.
-Képzeld csak, komolyan gondolom.
-Meglepődtem rajtad.
-Szállj le rólunk!-mondtam, mire Josh és a bandája felszívódott.
-Azta!-álmélkodott Ellie.
-Ezt, hogy csináltad?-kérdezte Bella.
-Mit?-néztem rájuk kérdően.
-Hogy emrtél beszólni Josh Marks-nak?-kérdezte Ashley.
-Könnyen. Ovi óta ismerem. Egy csoportba jártunk. Általánosban pedig 8 éven át osztálytársak voltunk és most a középiskolában is osztálytársak vagyunk. Higyjétek el óvoda óta jól kilehet ismerni valakit, főleg, ha mindennap találkozol az illetővel.
-Elképesztő!-mondta Ellie.
Majd összenéztünk és nevetni kezdtünk. Becsöngettek. Elköszöntünk, majd mindenki elment a saját dolgára. harmadik szünetben még segítettem Daisey-nek a matekháziban. Most már sokkal jobban érti. Órán ráadásul egy csomót jelentkezett. A matektanárnő meg is lepődött. :)
Miután vége lett az összes órámnak a suli előtt találkoztam a lányokkal. Vidámak voltak.
-Mi ez a jó kedv?-kérdeztem, amikor odaértem.
-Semmi.-mondta Ashley.
-5-öst kaptam matekból!-mondta Ellie, majd mutogatta a 5-ös dolgozatát.
-Gratulálok!-mondtam.
-Nézzétek ki van ott!-mutatott Bella az utca túlsó oldalára.
Mindenki arra nézett. James ment a túloldalon.
-JAMES!!!!!-üvöltött Ashley, mire James felénk nézett.
Átjött a másik oldalra. Nevetve kérdezte Ashley-től.
-Dilibogyót szedtél?
-Nem. Ma ilyen vagyok!-vonta meg a vállát.
-Mit keresel erre felé?-kérdeztem.
-Apámnak kell valami a motorjához.
-Értem.
James ők itt Bella és Ellie.-mutatta be a lányokat Ashley.
-Örülök!-mondta James mosolyogva.
-Úgyszintén!-mondták egyszerre a lányok.
-Penny, apa mondta, hogy anyudnak kéne valami könyvszerűség.-fordult hozzám James.
-Igen.-mondtam.
-Otthon van a konyhaasztalon. Nincs kedved most eljönni érte?-kérdezte.
-De!
Akkor most mi megyünk is!-mondta Bella.
-Oké. Sziasztok!-mondtam,a majd elbúcsúztunk a lányoktól és elmentünk James-hez.
Nem hittem a szememnek, amikor odaértünk. Fantasztikus házuk volt.

-Komolyan itt laksz?-kérdeztem.

-Igen.-mondta.-Nem nagy szám.
-Hülyéskedsz? Te legalább nem egy négyemeletes panelben nyomorogsz.
-Majd egyszer elmegyek hozzátok. Persze, ha nem baj.
-Nem dehogy.-mondtam mosolyogva.
Bementünk a házba. James a konyha felé vezetett. Felvette a konyhaasztalról a könyvet, amjd a kezembe adta.
-tessék.
-Köszi!-vettem el a könyvet, majd betettem a táskámba.
Még 5 percig álltunk ott néma csendben. Egyszer csak James elindult felém. Egyre közelebb jött, majd csak annyi ugrik már be, hogy csókolózunk. Egyszer csak eltávolodott a szánk egymástól, majd kimentem az ajtón és egészen hazáig futottam.