7. fejezet

Titkok, haragudások, féltés

/Penny szemszöge/

Másnap reggel elég gyatrán ébredtem. Kimentem a konyhába és csodák csodájára anya itthon volt.

-Szia!-köszönt.

-Szia!-mondtam kissé furcsán.

--Minden oké? Olyan furcsa vagy.

-Persze.-mosolyogtam.-Csak furcsa, hogy itthon vagy.

-Kicsim, hiszen ma szombat van. Milyen anya lennék, ha nem lennék itthon?

-Foggalmam sincs.-vontam meg a vállam.

Anya telefonja hirtelen megcsörrent. Lefolytatott egy gyors beszélgetést, aminek az a lényege, hogy spuri be dolgozni.

-Most mennem kell. Ha gondolod később gyere be.-mondta, majd adott egy puszit és elment.

Anya lement dolgozni és így megint egyedül fogok tölteni egy unalmas szombatot. Leültem a tv elé egy nagy adag fagyi kíséretében és néztem valami undorító szerelmes mexikói szappanoperát. Hirtelen csöngettek. Elmentem ajtót nyitni. James, Bella és Ellie voltak az ajtó túloldalán.

-Hát ti mit kerestek itt?-néztem rájuk.

-Bemegyünk az ősökhöz.-mondta Bella.

-Ja. Nem jössz?-kérdezte James.

-De, csak mindjárt felöltözök.-mondtam.

Bementem a szobámba és gyorsan magamra kerestem valami cuccot. 

Amikor kész lettem visszamentem a srácokhoz. Elindultunk a VKE központjához. A bejárat előtt összefutottunk  Ashley-vel.

-Sziasztok!-mondtuk, amikor odaértünk.

-Csáó nép!-mondta Ashley.-Ti mit kerestek itt?

-Bejöttünk az ősökhöz.-mondta Bella.-És te?

-Én is, csak láttam, hogy jöttök és gondoltam megvárlak titeket.

-Akkor menjünk be.-mondta James.

Bementünk, majd felmentünk arra az emeltre, amelyiken anyuék dolgoznak. A liftből kiérve bementünk a nagy üvegajtón, ahol Ellie, Bella és Ashley máris lerohamozták a szüleiket.

-A mieink felszívódtak?-nézett rám James, mire megvontam a vállam.

-A folyosó végén balra.-mondta Spencer.

Elindultunk James-szel, majd elindultunk a folyosón. A baloldali ajtón benyitottunk. Sokkot kaptam. Anya éspp Derek-kel csókolózott:

Becsuktuk az ajtót.

-Ez mi volt?-nézett rám.

-Várj! Ha ők együtt vannak, akkor lehet, hogy összeházasodnak és mi...-kezdtem el.

-Na azt nem! Majd én elintézem!-mondta, majd benyitott.-Mi folyik itt?-nézett anyára és Derek-re.

Óvatosan én is beléptem. 

-Sziasztok!-mondtam kissé félénken.

-Na jó, ez kinek az ötlete volt?-tette anya csípőre a kezét.

-Nem a miénk. Mi benyitottunk, erre ti smároltatok.-mondta James.

-Ez magyarázatra szorul.-mondtam, majd becsuktam magam mögött az ajtót.

-Akkor kezded vagy kezdjem?-nézett Derek anyára.

-Te vagy a férfi.-mondta anya.

-Rendben.-mondta Derek, majd ránk nézett.-Nézzétek. Ez bonyolult és nehezen lehet elmagyarázni.

-Jártok?-kérdeztem.

-Akkor mégsem olyan nehéz.-vonta meg a vállát Derek.

-És miért titkoltátok?-kérdezte James.

-Mert gyerekek vagytok.-mondta anya.

-Ti meg felnőttek. Na most mindenki megtudta, hogy gyerek-e vagy felnőtt.-mondtam.

-DE ugye nem házasodtok össze?-nézett rájuk fintorogva James.

-Tervbe van.-mondta Derek.

-Na sziasztok!-mondtam, majd kimentem. 

Végigmentem a folyosón, majd ki az üvegajtón és be a liftbe.

/Bella szemszöge/

Épp anyuval beszélgettünk, amikor észrevettem, hogy Penny kimegy. Nem sokkal később az anyukája ment utána, de a lift előtt megállt. Várt egy fél percet, majd visszament. Nem sokkal később James is elment. Az apja Derek is jött, de egyszerűen bement a tárgyalóba és bezárta az ajtót és lehúzta a sötétítőt. 

-Itt meg mi történt?-kérdezte Ashley.

Hirtelen Betty jött be az üvegajtón.

-Sziasztok!-mondta egy kissé meglepődve.

-Hát te nem láttál még fehér embert?-kérdezte Spencer nevetve.

-De, már láttam. Csak...azt hittem, hogy mind elmentetek New York-ba.

-Miért kellett volna odamennünk?-kérdezte anya.

-Csak, mert tegnap este kivittem apát a reptérre, mert azt mondta, hogy van ott egy sorozatgyilkos.

-Prentiss, próbáld elérni Rossi-t.-mondta Aaron.

Ayna tárcsázott. Kihangosította. Kicsöngött.

-Haló!-szólt bele egy mély férfi hang.

-Aaron Hotchner vagyok, az FBI ...-kezdte Aaron, de a pasi félbeszakította.

-Tudom ki maga. Csak nem hiányzik David?

-Hol van most? Beszéljük meg!

-Én nem tárgyalok magával. Ellentétben tárgyalok mással.

-Ki legyen az?

-Mondja meg Elisabeth Rossi-nak, hogy ha odaadja a papírokat akkor elengedem az apuciját.-mondta, majd a vonal megszakadt.

-Milyen papírokról beszél?-nézett Spencer Betty-re.

-Nem tudom.-zokogta.

-JJ, szólj Garcia-nak, hogy próbálja lenyomozni.-mondta Aaron, majd JJ felszívódott.

-Srácok, ti menjetek be az irodámba és nyugtassátok le Betty-t.-mondta Ana.

Bementünk Betty-vel az egyik szobába. Leültettük a kanapéra és próbáltuk nyugtatni, ami nem volt olyan egyszerű. Nagyon aggódott az apukájáért és féltette is. Remélem nem lesz semmi baja David-nek.

6. fejezet

Koncert a haverokkal

/Betty szemszöge/

Este volt. Már vártam, hogy apa hazajöjjön és végre letisztázzam vele ezt az egész mai napot. A konyhában gubbasztottam és éppen az e-mail-jeimet néztem, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és apa lépett be rajta. Letette a cuccait, amjd a szobájába ment. Semmi "Szia Betty!" vagy hasonlók. Mintha nem is léteznék. Abba hagytam a mail-jeim olvasását, majd apa szobájához mentem és benyitottam. javában pakolta össze a cuccait a bőröndbe.

-Megint elutazol?-kérdeztem.

-Igen. Van egy sorozatgyilkos New York-ban és oda kell mennem.

-Haragszol rám?

-Miből gondolod?

-Csak, mert amikor hazajöttél rám se néztél vagy valami, csak bejöttél pakolni.

-Betty...én....felszeretnék tenni neked egy kérdést.-kezdte.

-Rendben.-vontam meg a vállam.

-Tetszik neked Reid?

-Mi? Nem! Csak barátok vagyunk. Nincs köztünk semmi komoly.

-Akkor oké. Kiviszel a reptérre?

-Persze, csak átöltözök.

-Rendben.

Kimentem a szobából át a sajátomba. kerestem magamnak egy elfogadható cuccot, majd 15 perc múlva már úton voltunk a reptér felé. A csapat többi tagja nem volt ott. Biztos már a gépen vannak, vagy esetleg később jönnek. Elköszöntem apától, majd hazamentem és tovább folytattam az e-mail-ek olvasását. Hamarosan jött egy e-mail Ashley-től:

Ma este Kelly Clarkson koncert az arénában! Apa szerzett 6 jegyet! Van kedved eljönni? Lécci siess a válasszal! puszi Ashley :)

Kelly Clarson koncert. Imádom a Kelly Clarkson-t. Gyorsan visszaírtam Ashley-nek, hogy számíthat rám. Fél perc múlva visszaírt, hogy legyek az aréna előtt fél 8-kor, mert 8-kor kezdődik a koncert. A óra fél 7-et mutatott. Készülődni kezdtem. Mikor végeztem bezártam az ajtót, majd elmentem a koncertre.

/Bella szemszöge/

Péntek van. Anya már otthon volt  és a konyhában főzött. Én pedig a gépet bújtam. Fent voltam facebook-on. Ashley egyszer csak rám írt:

ASHLEY: Szia Bella! :)

BELLA: Szia! :) Mizu? :)

ASHLEY: Semmi :) Figyi apa szerzett 6 jegyet a ma esti Kelly Clarkson koncertre :) Eljössz?

BELLA: Pill megkérdezem anyát.

Elküldtem az üzit Ashley-nek, majd odamentem anyához.

-Anya, Ashley küldött üzit, hogy lesz ma este egy Kelly Clarkson koncert.

-Az jó.

-Igen. Elmehetek?

-Bella....

-Lécci! 

-Jól van mehetsz.

-Köszönöm!-mondtam, majd megpusziltam anyut.

Visszamentem a géphez.

ASHLEY: Na? Mit mondott?

BELLA: Mehetek :D

ASHLEY: Szupi :) fél 8-kor az aréna előtt :)

BELLA: Oks :) ott leszek ;)

Kijelentkeztem, majd öltözködni kezdtem. Kerestem valami irtó jó ruhát majd felvettem. Nagyon csini voltam benne :D Mikor elkészültem anya kivitt az arénához.

/James szemszöge/

Lesmároltam Penny-t. Én egy hülye vagyok! Mégis miért tettem meg? Az mondjuk furi volt, hogy nem tiltakozott, vagy ilyesmi. A gondolatmenetemből a telefon zökkentett ki. Apa még nem volt itthon, ezért felvettem:

-Morgan lakás!

-Szia James! Ashley vagyok!-hallatszott a vonal túlsó végén.

-Szia! Mizu?-kérdeztem.

-Semmi. Apa szerzett 6 jegyet a Kelly Clarkson koncertre, ami ma este lesz. Nincs kedved eljönni?

-Nem is tudom.-vakartam a fejem.-Ki jön még?

-Eddig úgy van, hogy Betty, Bella és én, de még majd meg akarom kérdezni Penny-t és Ellie-t is.

-Oké. Megyek.-mondtam.

-Rendben. Fél 8-kor az aréna előtt. Szia!

-Szia!-letettem.

Apa épp akkor lépett be a házba.

-Szia!-köszönt.-Ki volt az?

-Ashley. Meghívott a ma esti Kelly Clarkson koncertre.

-És elméssz?

-Még szép! Hiszen az unokahúgom, Debby imádja Kelly Clarkson-t. Szerzek neki autogramot.

-Ez kedves tőled!

-Tudom. Fura mi?

-Nagyon.-nevetett.-Elvigyelek?

-Persze.

Felmentem a szobámba és valami irtó jó göncöt kerestem. Amúgy nem Debby miatt akarok elmenni a koncertre. Penny-től szeretnék bocsánatot kérni. Gyorsan felöltöztem, majd apa elvitt a koncertre.

/Ellie szemszöge/

Anya otthon van most és éppen az öcsémmel játszik. A konyhába voltam és a lap-top-omat bűvöltem. facebook-on rám írt Ashley:

ASHLEY: Szia Ellie! :) 

ELLIE: Szia! :) Mizu? :)

ASHLEY: Semmi :) Van 6 jegem a ma esti Kelly Clarkson koncertre :) Van kedved hozzá?

ELLIE: persze :) Pill :)

-Anya! Ashley meghívott a Kelly Clarkson koncertre. Elmehetek?

-Persze! De ne gyere későn haza!

Visszaírtam Ashley-nek:

ELLIE: Mehetek :D

ASHLEY: Szuper! :D Fél 8-kor az aréna előtt :)

ELLIE: Oksi :)

Kijelentkeztem, majd készülődni kezdtem. Anya felajánlotta, hogy elvisz, addig pedig az öcsémet, Shon-t is elhozta, mert ő pedig a McDonald's-ba akart menni.

/Penny szemszöge/

Anya a gépét bűvölte. Valami rendőrségi baromság megint. Hirtelen csörgött a telefon:

-Felveszed?-kérdezte anya.

Nem feleltem semmit, csak felpattantam a kanapéról és a telefonhoz mentem. Felvettem:

-Haló!-szóltam bele.

-Szia Penny! Itt Ashley! Csak annyit szerettem volna kérdezni, hogy van 6 jegyem a ma esti kelly Clarkson koncertre. Nincs kedved eljönni?

-Pillanat.-mondtam, majd anya felé fordultam.-Anya! Ashley elhívott a ma esti Kelly koncertre. Elmehetek?

-Igen.-mondta, majd tovább bűvölte a gépet.

-Mehetek.-mondta a telefonba Ashley-nek.

-Süti! Fél 8-kor az aréna előtt.

-Oksi! Szia!-letettem.

Elmentem a szobámba, majd egy tuti ruhát találtam magamnak. Felvettem, kisminkeltem magam, amjd felvettem a kis táskámat és elmentem.

A ház előtt leállítottam egy taxit. Beültem, majd az arénához vitettem magam. Hamar odaértünk. Egy csomóan voltak az aréna előtt. Hamar észrevettem Ashley-t, Ellie-t, Bellát, Betty-t és James-t. Ő meg mit keres itt? Odamentem hozzájuk.

-Sziasztok!-köszöntem.

-Szia!-mondták egyszerre.

-Készen álltok?-kérdezte Ashley izgatottan.

-Igen.-mondta Ellie szinte sikítozva.

-Akkor menjünk be!-mondta.

Elindultunk befelé. Bemutattuk a jegyeket, majd a helyünkre mentünk.

Ruhák:

Ellie:

Betty:

Bella:

Ashley:

James:

Penny:

Nagyon jól éreztük magunkat a koncerten. Kelly elénekelte a Dark Side-ot:

A Breakaway-t:

És a Catch my breath-ot:

Imádtam az egész koncertet és nagyon jól szórakoztunk. Sajnáltuk, amikor vége lett, de ugyanakkor igazi élményben volt részünk. A koncert után dedikálás és fényképezkedés is volt. Autogramot is kaptunk és nagyon jó fotókkal is gazdagodtunk. Az aréna előtt megköszöntük Ashley-nek az estét, majd elköszöntünk, de ekkor valaki leszólított:

-Penny, várj!-megfordultam  a hangra.

James volt. Megvártam, amíg utolér, majd megkérdeztem:

-Mit akarsz?

-Bocsánatot szeretnék kérni a csók miatt. nem tudom mi ütött belém.

-Nem haragszom.

-Tényleg?

-Tényleg! Véletlen volt és kész. 

-Akkor örülök, hogy nem haragszol.

-Bocs, de most mennem kell.

-Persze. Szia!

-Szia!-mondtam, majd elköszöntem James-től és hazamentem.

A ház előtt megláttam azt az embert, akivel nagyon nem akartam volna találkozni. Josh Marks-ot.

-Szia!-köszönt, amikor odaértem.

-Szia! Mit keresel itt?-kérdeztem.

-Beszélni szeretnék veled.

-Akkor siess, mert be kéne mennem.

-Oké...Penny én szeretlek.

-Mi?

-Jól hallottad. Szeretlek Penelopé Garcia!

-De hiszen sosem bírtál. Mindig piszkáltál ovitól fogva. Sosem hagytál nyugodni!

-Igen, mert így akartam felhívni a figyelmedet arra, hogy szeretlek.

-Értem...Csak ennyit szerettél volna?

-Igen.

-Oké. Akkor szia!-mondtam, majd kinyitottam az ajtót, de Josh visszarántott.-Mit művelsz?

-Ezt.-mondta, majd megcsókolt és végleg utamra engedett.

Bementem a házba, amjd fel a lakásba és végül a szobámba.

5. fejezet

Azt hiszem ideges

/Betty szemszöge/

Azt hiszem ma meglátogatom apát az irodában. Remélem örülni fog neki. El is indulok. Remélem nincs éppen bevetésen. Spencer vajon hogy van? Már egy hete nem láttam. Na de most már tényleg indulok. Bezártam az ajtót és elindultam. Sokkal gyorsabban oda értem mint ahogy képzeltem. Mikor felértem az emeletre és beértem apa irodájába rájöttem, hogy apa nincs is bent. Egyszer csak úgy éreztem, hogy valaki figyel. Megfordultam és nem hittem a szememnek. Spencer állt az ajtóban és szerintem ő is meglepődött. Egyből odamentem hozzá.

- Nem tudod apa merre van? - kérdeztem tőle.

- Éppen elment a könyvtárba egy könyvért az ügyünkhöz. - mondta még egy kicsit zavartan.

- Ja értem. És te most ráérsz?

- Hát ha meg akarod várni akkor rá érek csak ne legyél egyedül.

- Ha fontos dolgod van akkor csináld csak nyugodtan nem akarlak zavarni.

- Oké akkor dolgozom de közben beszélgethetünk. - mondta szinte parancsolóan.

- Jó rendben. - mentem bele megadóan.

Elkezdtünk beszélgetni és csak úgy repült az idő. Sokat nevettünk közben és még azt sem vettük észre, hogy nyílt az ajtó. Csak akkor mikor az illető aki bejött megszólalt.

/David Rossi szemszöge/

 Amikor beléptem meghallottam, hogy valaki nevetgél. Nagyon hasonlított Betty hangjára. Azonnal elindultam Reid irodája felé. Ott is találtam őket. Valamin nagyon nevettek. 

- Betty te mit keresel itt? - kérdeztem egy kicsit túl kíváncsian.

-Öööö... Téged... vártalak és... Spencer.... felajánlotta, hogy addig..... beszélget velem amíg..... itt várok. - mondta zavartan.

Látszott rajta, hogy igazat mond de mégis olyan mintha nem is számított volna az érkezésemre. Teljesen olyan mintha nem is hozzám jött volna. 

/Spencer szemszöge/

Rossi lépett be az irodámba. Teljesen lefagytam és Betty is meglepődött mert dadogva beszélt. Remélem nem fognak miattam összeveszni.

/Betty szemszöge/

Amikor apa belépett bevallom őszintén meglepődtem. Pedig délelőtt még azzal jöttem, hogy hozzá. Szerintem ideges lehet most nem is kicsit...

4. fejezet

Nem mindennapi történések...

/Penny szemszöge/

Hétfő reggel van. Gyorsan felöltöztem és kisiettem a konyhába.Anya lent volt és éppen a lap-top-ját pakolta bele a táskába.
-Látom kész vagy!-mondta.
-Igen.-válaszoltam.
-Figyelj, későn keltem és nem volt időm tízórait csinálni, de adok pénzt.-mondta, majd a pénztárcájában kezdett kutakodni.
-Oké. Nem baj!
-Tessék. 20 $ elég lesz?
-Persze.-mondtam mosolyogva, majd elvettem a pénzt és eltettem a táskámba.
-Igyekezz, mert mindjárt jön az iskolabusz!
-Persze. Szia!-mondtam, majd adtam anyunak egy puszit.
Kimentem a ház elé és vártam a sulibuszra. Nagy nehezen jött. Felszálltam, majd leültem az egyik osztálytársam Daisey Scott mellé.

Daisey:

-Szia Penny!-köszönt.

-Szia!

-Figyelj, te tudtad a matekházit?

-Nem. Anya segített benne. Most már nagyjából kapizsgálom.
-Segítesz majd óra előtt?
-Persze.
-Köszi!
Beszélgettünk a buszon. Kb. 15 perc múlva a sulinál voltunk. A jellegzetes Lincoln Középiskola. Daisey előrerohant. Vagyis egyedül maradtam. Egyszer csak hallottam a hátam mögül, hogy valaki a nevemet ordibálja. Megfordultam. Ashley volt az. Fáradtnak tűnt. Megálltam, hogy utolérhessen.
-Szia!-lihegett, amikor odaért.
-Mi történt veled?-kérdeztem.
-Elaludtam. Apa hozott be kocsival, mert anya már dolgozni ment.
-Értem. Gyere, mindjárt becsöngetnek.
Amint ezt kimondtam megszólalt a csengő. Ilyen pontos időzítést. Összenéztünk Ashley-vel, majd rohanni kezdtünk a suli bejárata felé. Ashle a folyosó vége felé vette az irányt, mert a matekja a földszinten lesz. Jómagam pedig a második emeletre futottam fel. Fizika lesz az első órám. Utálom ezt a tantárgyat! Rühellem! Ki nem állhatom! Mondjuk stabil 4-es vagyok belőle. Ez is csak azért van, mert a mellettünk lévő lakásba van egy lány, aki fizika szakos tanárnő az egyik általános iskolában. Felajánlotta, hogy amit nem értek, csak nyugodtan kérdezzem meg tőle, mert elmagyarázza.Beértem a terembe, leültem. Pontosan rá fél percre belépett a fizika tanár is és kezdetét vette az óra.
Óra után a szekrényemhez siettem. Kinyitottam és betettem a fizikakönyvemet és a füzetet, majd kivettem az irodalmat, mivel ez lesz a második óránk. Bezártam a szekrényt, majd a terem felé vettem az irányt, amikor összefutottam Ashley-vel és még két lánnyal.
-Szia!-mondta Ashley.
-Szia!-köszöntem.
-Penny ők itt Bella és Ellie. A szüleink munkatárainak a lányai.-mondta nevetve Ashley.
-Szia!-köszönt Bella.
-Örülök!-mondta Ellie.
-Sziasztok!-mosolyogtam.
-Te vagy a számítógép varázsló nőnek a lánya?-kérdezte Bella.
-Igen.-mondtam.
-Hasonlítasz anyukádra.-mondta Ellie.
-Ha te mondod!
Elkezdtük jobban megismerni egymást. A folyosó közepén álltunk. Nem tudom pontosan, hogy mi történt a következő pillanatban, csak annyit, hogy bejött a focicsapat, dobálták egymásnak a labdát, az egyik nekijött Bellának, aki rám esett. A földön kötöttünk ki. Amikor felnéztem mindenki rajtunk nevetett. Mindenki, aki csak a folyosón volt, kivéve Ashley-t és Ellie-t. Ashley felsegítette Bellát, Ellie pedig engem húzott fel a padlóról. Leporoltuk a gatyánkat. Hirtelen odajött az egyik focicsapatos gyerek és elkezdett gúnyolódni:
-Mi van lányok? Rosszul indul a napotok?
-Hagyj minket békén Josh!-szóltam rá.
Ismerem-e? Még jó, hogy ismerem. Josh Marks-nak hívták. Osztálytársak vagyunk. Óvoda óta ismerem ezt a seggfejet. Már ott is szemétkedett velem, aztán jött az általános, majd a középiskola.
-Ugyan már Penny! Csak hülyéskedek.
-Persze! Azt hiszed be is veszem?
-Kénytelen leszel.
-Egy szemét vagy Josh Marks! Semmi több! Egy önző, undok, idióta szemétláda, akinek akkora az egója, mint az Egyesült Államok területe összesen Hawaii-t és Alaszkát is beleértve!
-Ugyan Penelopé, ezt te se gondolod komolyan!-röhögött.
-Képzeld csak, komolyan gondolom.
-Meglepődtem rajtad.
-Szállj le rólunk!-mondtam, mire Josh és a bandája felszívódott.
-Azta!-álmélkodott Ellie.
-Ezt, hogy csináltad?-kérdezte Bella.
-Mit?-néztem rájuk kérdően.
-Hogy emrtél beszólni Josh Marks-nak?-kérdezte Ashley.
-Könnyen. Ovi óta ismerem. Egy csoportba jártunk. Általánosban pedig 8 éven át osztálytársak voltunk és most a középiskolában is osztálytársak vagyunk. Higyjétek el óvoda óta jól kilehet ismerni valakit, főleg, ha mindennap találkozol az illetővel.
-Elképesztő!-mondta Ellie.
Majd összenéztünk és nevetni kezdtünk. Becsöngettek. Elköszöntünk, majd mindenki elment a saját dolgára. harmadik szünetben még segítettem Daisey-nek a matekháziban. Most már sokkal jobban érti. Órán ráadásul egy csomót jelentkezett. A matektanárnő meg is lepődött. :)
Miután vége lett az összes órámnak a suli előtt találkoztam a lányokkal. Vidámak voltak.
-Mi ez a jó kedv?-kérdeztem, amikor odaértem.
-Semmi.-mondta Ashley.
-5-öst kaptam matekból!-mondta Ellie, majd mutogatta a 5-ös dolgozatát.
-Gratulálok!-mondtam.
-Nézzétek ki van ott!-mutatott Bella az utca túlsó oldalára.
Mindenki arra nézett. James ment a túloldalon.
-JAMES!!!!!-üvöltött Ashley, mire James felénk nézett.
Átjött a másik oldalra. Nevetve kérdezte Ashley-től.
-Dilibogyót szedtél?
-Nem. Ma ilyen vagyok!-vonta meg a vállát.
-Mit keresel erre felé?-kérdeztem.
-Apámnak kell valami a motorjához.
-Értem.
James ők itt Bella és Ellie.-mutatta be a lányokat Ashley.
-Örülök!-mondta James mosolyogva.
-Úgyszintén!-mondták egyszerre a lányok.
-Penny, apa mondta, hogy anyudnak kéne valami könyvszerűség.-fordult hozzám James.
-Igen.-mondtam.
-Otthon van a konyhaasztalon. Nincs kedved most eljönni érte?-kérdezte.
-De!
Akkor most mi megyünk is!-mondta Bella.
-Oké. Sziasztok!-mondtam,a majd elbúcsúztunk a lányoktól és elmentünk James-hez.
Nem hittem a szememnek, amikor odaértünk. Fantasztikus házuk volt.

-Komolyan itt laksz?-kérdeztem.

-Igen.-mondta.-Nem nagy szám.
-Hülyéskedsz? Te legalább nem egy négyemeletes panelben nyomorogsz.
-Majd egyszer elmegyek hozzátok. Persze, ha nem baj.
-Nem dehogy.-mondtam mosolyogva.
Bementünk a házba. James a konyha felé vezetett. Felvette a konyhaasztalról a könyvet, amjd a kezembe adta.
-tessék.
-Köszi!-vettem el a könyvet, majd betettem a táskámba.
Még 5 percig álltunk ott néma csendben. Egyszer csak James elindult felém. Egyre közelebb jött, majd csak annyi ugrik már be, hogy csókolózunk. Egyszer csak eltávolodott a szánk egymástól, majd kimentem az ajtón és egészen hazáig futottam.

3. fejezet

A megbeszélt találka

/Betty szemszöge/

Este a bulin megbeszéltük Spencerrel, hogy ma találkozunk a parkban. Szombat van. 2-kor találkozunk. Most kivételesen megpróbálok nem elkésni. Már 11 óra jobb ha nekiállok készülődni.

ezeket a cuccokat vettem fel. Még egy utolsó simítást végzek magamon és indulok. 

*A parkban*

Leültem egy padra és vártam egyszer csak valaki leült mellém. Spencer volt az. Ezután felálltunk és elindultunk sétálni közben sokat beszélgettünk. Vettünk gy fagyit majd tovább beszélgettünk és sétáltunk. Este 6 óra körül elköszöntünk egymástól.

- Szia! Ezt még ugye megismételjük? - kérdezte Spencer.

-Szia! Persze majd valamikor. - válaszoltam.

Ezután haza indultunk mindketten. Sajnos az ellenkező irányban lakunk. Amikor haza értem egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy mikor és hol találkozzunk legközelebb. Megmondom őszintén, hogy Spencer egy nagyon helyes fiú és az intelligenciája is nagyon szimpatikus. Kíváncsi lennék arra, hogy ő mit gondol rólam. Legközelebb majd megpróbálom megtudni.

/Penny szemszöge/

Már alig várom, hogy találkozzunk James-el és Ashley-vel. Azt beszéltük meg, hogy az állatkertbe megyünk. És persze azt, hogy az állatkert előtt találkozunk. Amikor odaértem James-ék már ott voltak és beszélgettek.

- Sziasztok! - köszöntem nekik.

- Szia! - mondták szinte egyszerre.

- Akkor bemegyünk?

- Persze hisz azért jöttünk nem? - kérdezte James

Bementünk és körbejártuk az egész állatkertet és közben beszélgettünk. Mind beszéltünk magunkról és az életünkről. Ja és még a terveinkről is. Mire végeztünk addigra sok mindent megtudtunk egymásról. Én  például azt is megtudtam, hogy Ashley rajtunk kívül minden csapattag gyermekét ismeri. Már elég késő volt amikor elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy legközelebb Ashley-vel a suliban találkozunk, így hárman pedig  legközelebb a vidámparkba megyünk. Amikor haza értem anya kifaggatott arról, hogy miket csináltunk ma.

/Spencer szemszöge/

Ma nagyon jól éreztem magam Betty-vel. Nagyon helyes és szimpatikus lány. Bárcsak ő is így érezne irántam! De ez úgysem jöhet össze. Amilyen szép biztos van barátja. Na mindegy majd legközelebb ha lesz bátorságom majd megkérdezem tőle. Nem hiszem, hogy túl sok esélyem lenne nála. De azért reménykedni lehet, nem? Még az is lehetséges, hogy a kíváncsiságom legyőzi a félelmemet és meg merem kérdezni tőle. De ezen még ráérek agyalni addig amíg legközelebb találkozunk. Most pedig elteszem magam holnapra. Kitudja akármikor be kellhet menni az irodába.

/Bella szemszöge/

De jó végre nem kell egyedül lennem  itthon. Kiengedték anyát a kórházból. Most szerencsémre nem kell bemennie dolgozni sem. Igen, ha nem emlékeznél anyám az FBI-nál a viselkedéselemző csoportnál dolgozik.  És igen azért volt kórházban mert meglőtték. Na mindegy. Egyébként a hírekben hallottam, hogy a tolvajt, aki rálőtt anyámra, elfogták. Egyébként most jut eszembe, hogy addig sem voltam egyedül míg anya nem volt itthon mivel itt volt velem Pindur. Na de most lefekszem aludni hisz egy nap múlva suli van és még holnap tanulnom is kell. Márpedig azt fáradtan nem lehet.

-Jó éjt! - kiabáltam le anyának aki éppen a nappaliban volt. 

- Jó éjt kicsin! - hallottam anya válaszát.

2. fejezet

Meglepetés!

/Penny szemszöge/

Otthon ültem és a tv-t bámultam. 

-Ezt fogod csinálni egész nap?-kérdezte anya.

-Péntek délután van. Mit kéne csinálnom?

-Perpillanat? Készülődnöd kéne.

-Hova megyünk?-kérdeztem.

-Emily-t ma engedik ki a kórházból.

-És?

-Mi és? Partit rendezünk neki.

-Rendben. Jó szórakozást!

-Penny ne hülyéskedj! Te is jössz!

-Én?

-Igen, te. Gyere! Derek hívott, hogy már csak mi hiányzunk, meg persze Bella és Emily.

-Ki az a Derek? Ki az a Bella? Ki az az Emily?

-Gyere már!

-Jól van! Csak adj 2 percet.

Bementem a szobámba és valami elfogadható ruhát kerestem magamnak:

-Mehetünk!-mondtam, majd kimentünk a lakásból.

Leállítottunk egy taxit és már úton is voltunk az F.B.I. központja felé. Mielőtt megkérdeznétek, nem anyám nem zsaru. Anyu egy számítógépes varázsló. Régen heckerként törte fel a számítógépeket, de egyszer elfogták és felvették az F.B.I viselkedéskutató csoportjához. Ennyit tudok. A részleteket már nem. Már legalább 10 éve van ott, de egyszer sem vitt be a munkahelyére. Jobb is így! 

Megérkeztünk. Felmentünk az emeletre, arra, ahol anyu tölti mindennapjait. Amikor felértünk már majdnem mindenki sürgött-forgott erre-arra. Mi van itt?

-Penelopé!-hallatszott egy néger pasi hangja, aki idejött hozzánk és megölelte anyut.

-Szia!-mondta anya.

-És ki lenne ő?-nézett rám mosolyogva.

-Derek, ő itt a lányom Penelopé. Kicsim, ő pedig itt Derek Morgan.-mutaott be minket egymásnak.

-Örülök!-mondta, majd kezet fogtunk.

-Én is!-mosolyogtam.

/James szemszöge/

A parti oké. De nem az a parti, amire én szerettem volna menni. Apa munkatárát meglőtték, és ma tartanak neki valami buliszerűséget. Ezen én miért vagyok itt? Tökre felesleges. Éppen apának segítettem valamiben, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta egy irtó szexi szőke csaj. Félreértés ne essék a fiatalra gondoltam. Oké szedd össze magad! Ez csak egy lány, aki feltehetően szingli és csak egy ilyen sármos pasira vár, mint amilyen én vagyok! :D

/Bella szemszöge/

A kórházban voltunk JJ-el. Anyu hamarosan kijöhet és még nem is tudja, hogy mi vár rá. Az egyik kórteremből éppen őt láttam kijönni. Nem bírtam magammal. Odafutottam és a nyakába ugrottam.

-Na mi az? Hiányoztam?-kérdezte nevetve.

-Még jó, hogy hiányoztál!-nevettem vele együtt.

-Szia Emily!-köszönt JJ is, majd megölelték egymást.

-Mit keresel te itt?-kérdezte anya.

-Felajánlottam Bellának, hogy elviszlek titeket a központba.

-A központba?

-Igen. Tájékoztatás lesz és neked is be kell jönnöd.

-Most komolyan?

-Túléled. Fél óra.

-Oké menjünk-egyezett bele anyu.

Kimentünk a kórházból, majd beültünk a kocsiba és bementünk a központba.

/Penny szemszöge/

Már szerintem megismerkedtem a fél F.B.I.-jal. Ha így folytatódik zsarukkal fogok haverkodni életem végéig. Éppen a büfés asztal körül rófláltam. Nézegettem azt a sok-sok finom sütikét, ami csak arra várt, hogy az én pici pocikámban kössön ki :) Egyszer csak odajött mellém egy gyerek.

-Szia! James vagyok!-mondta.

-Szia! Én pedig Penny!

-Szóval Penelopé.

-Csak Penny! Utálom a Penelopé-t. Szóval lécci, ne szólíts így!

-Rendben. Mit keresel itt?-kérdezte.

-Anyám munkatársának szerveznek bulit.

-Komolyan? Én az apám miatt vagyok itt. Neki is a munkatársának szerveznek partit.

-Szerintem mi ugyanazon a partin vagyunk, de ne zavarjon.-nevettem.

-Lehetséges!-nézett bambán, majd együtt nevettünk tovább a semmin.

Anya állított le minket:

-Penny gyere! Jönnek felfelé!

Lekapcsolták a villanyokat, majd mindenki elbújt. Hallottuk, ahogy kinyílik az ajtó. Valaki felkapcsolta a villanyt, majd mindannyian előbújtunk és együtt kiáltottuk:

-MEGLEPETÉS!!!!!!!!

Az Emily-nek nevezett személy pedig a szájához kapott és szerintem legszívesebben sírt volna örömében.Megölelte a mellette lévő barna hajú lányt, aki gondolom Bella volt. 

-Ismered őket?-kérdezte James.

-Őszintén? Nem. Te?

-Nem.

-Legalább nem egyedül vagyok.

-Nem iszunk valamit?-kérdezte James, mire bólintottam. 

Elmentünk inni, majd tovább beszélgettünk.

/Betty szemszöge/

Kések. Megint. Annyi bajom van ezzel hülye egyetemmel, hogy az nem igaz. Apu hívott, hogy menjek be az F.B.I. központba, mert Emily-nek bulit rendeznek. Igen, ismerem apu munkatársait, de nem mindet, csak egy-kettőt. Gyorsan beültem a kocsiba, majd padlógázzal hajtottam, hogy időben odaérjek. Leparkoltam a kocsit a központhoz közel, majd rátettem a riasztót és már ott sem voltam. Az épület előtt észrevettem Emily kocsiját. Frankó vagy Betty! Gyorsan berohantam az ajtón, fel az emeletre. Annyira siettem, mint akit üldöz valami fegyveres izraeli terrorista. Amikor felérkezett a lift a kívánt emeletre már javában folyt a parti. Apa meglátott és odajött.

-Késtél.-mondta mosolyogva.

-Tudok róla. 

-Oké.

-Leteszem a cuccom.-mondtam, majd a szememmel megtaláltam a fogast.

Odamentem és felakasztottam a kabátomat. Hátráltam egy picit, de ekkor beleütköztem valakibe. Megfordultam és egy ismerős valaki állt előttem:

-Spencer?-kérdeztem.

-Betty?

-Mit keresel te itt?-kérdeztem.

-A munkatársam bekerült a kórházba. És te?

-Apa itt dolgozik.

Annyira jó, hogy újra találkoztam Spencer-rel. Leültünk és elkezdtünk beszélgetni.

/Penny szemszöge/

A buli nagyon frankó volt. Anyám James apjával, Derek-kel volt én meg James-szel. Egyre jobbak vagyunk! Még mindig ültünk és beszélgettünk filmekről, zenéről és hasonlókról. Egyszer odajött hozzánk egy szőke hajú lány.

-Sziasztok! Ashley vagyok, Ashley Jerau.

-Szia! Én Penelopé Garcia vagyok, ő pedig James Morgan.-mondtam.

-Leülhetek ide mellétek?-kérdezte Ashley.

-Persze.-mondta James.

-Ti mióta ismeritek egymást?-kérdezte Ashley miután leült mellém.

-Kb. fél órája.-nézett James az órájára.

-És azóta csak beszélgettek?

-Igen.-mosolyogtam.

-Ti különben melyik suliba jártok?-kérdezte.

-Én a George Washington High School-ba.-mondta James.

-Én pedig a Lincoln-ba.-mondtam.

-Én is a Lincoln-ba járok.-mondta Ashley.

-Komolyan? Hányadikba?-kérdeztem.

-10. Te?

-11. Majd találkozhatnánk néha a suliban.

-Örömmel benne vagyok.-mondta Ashley mosolyogva.

Így már hárman beszélgettünk tovább. Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem akartam eljönni, ahhoz képest egész jól szórakoztam. Ráadásul két új barátot is szereztem. Megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk az állatkertbe. Hogy miért oda? Szerintem azt már senki nem tudja már megmondani...

1. fejezet

Nem mindennapi délután

/Spencer szemszöge/

Annyira ügyetlen vagyok. Hogy lehetek annyira kétbalkezes hogy az első szembejövő ember polóján landoljon a kávém? Én nem vagyok normális. Azt mondtam neki hogy, veszek egy új polót. De a nevét azt elárulta. Betty-nek hívják. Nagyon csinos lány. Remélem még találkozunk.  A lényeg hogy, nem volt túl mérges és ez meglepett.

/Bella szemszöge/

Ez most komoly? Anya vásárolni akar? Ez biztos nem a valóság. Biztos álmodom. Csípjen meg valaki hogy, felébredhessek. Na mindegy. Szóval elindultunk. Üzletről üzletre jártunk amikor egy maszkos férfi bukkant elő egy nagy zsákkal a vállán. Erre anya előkapta a pisztolyát. Ezen rohadtul elcsodálkoztam mivel azt hittem ma délutánra félretette a munkát. Na szóval ott tartottam hogy, anya elővette a pisztolyt és rálőtt vele a férfira persze csak a lábára. De a golyók valamilyen csoda folytán nem találták el. Egyszercsak megfordult a férfi és már az ő kezében is volt egy fegyver. Rám fogta fegyverét és lövéshez készült. Én behunytam a szemem és vártam mikor talál el egy golyó de nem történt meg pedig a lövést hallottam. Ekkor kinyitottam a szemem. A következő látvány tárult elém. A férfi sehol anya pedig a  földön fekszik oldalára szorított kézzel. Az a nyavajás gengszter rálőtt a  számomra legkedvesebb  lényre a földön, meg is sebesítette és csakúgy fogta magát és elment. Elővettem a telefonom és tárcsáztam a mentőket majd ezután felhívtam anya munkatársát: JJ-t. Igen mielőtt kérdeznéd ismerem anya munkatársait. Szóval ide hívtam és utánna letérdeltem anya mellé.

- Anya! - mondtam. - Kérlek tarts ki! Rajtad kívül senkim nincs! Hamarosan itt lesz a mentő.

- Bella! Ne aggodj miattam! Nem lesz semmi baj! - mondta elhaló hangon.

Közben megérkezett JJ és a mentő is. Hála az égnek nem tartott sokáig hogy, ide érjenek. Míg a mentősök ellátták a sérülést addig JJ elhívott hogy, beszéljen velem. Addigra már a sírás kerülgetett. És még csak most jutott eszembe hogy, azért sérült meg mert engem védett. A JJ-vel való beszélgetés után odamentem az egyik mentőshöz és megkértem had menjek velük. A korház szinte teljesen üres volt. csak egy-két helyen üldögélt egy-egy beteg. Amikor megérkeztünk a teremhez ahol megoperálják anyát én leültem egy székre és vártam. Fél óra múlva kijött az orvos és mondta semmi okom aggódni. Ez jellemző anya végre vásárolni jön velem és ez a vége. Na de ez most nem fontos. Engem az orvos hazaküldött mert anyához még nem szabadott bemenni. 

/Penny szemszöge/ 

Anyával elmentünk moziba. Megnéztük az Alkonyat legújabb részét. Nagyon jó ez a film. Már nagyon vártam mikor vetítik a moziban. Látszólag anyának is tetszett de nem mertem megkérdezni mit szól hozzá. A lényeg hogy, sajnálom hogy ez az utolsó rész. Amikor kijöttünk a moziból lövéseket hallottunk de anya azt mondta hogy, ő nem szeretne belekeveredni egy lövöldözésbe. Ezért nem közelítettünk a hang felé. Haza indultunk majd leültünk a tv elé és kapcsolgattuk hogy, keressünk valami jó műsort. Este olyan 11 körül kikapcsoltuk és eltettük magunkat éjszakára.

/Ellie szemszöge/

Már alig várom hogy, szombat legyen és láthassam apát. Tudom hogy minden hétvégén látom de akkor is úgy hiányzik. Annyira tudok irigykedni néha másokra akiknek a szülei negyütt vannak. Na mindegy ma szerda van hamarosan szombat. Csak erre tudok most gondolni.