1. fejezet

Nem mindennapi délután

/Spencer szemszöge/

Annyira ügyetlen vagyok. Hogy lehetek annyira kétbalkezes hogy az első szembejövő ember polóján landoljon a kávém? Én nem vagyok normális. Azt mondtam neki hogy, veszek egy új polót. De a nevét azt elárulta. Betty-nek hívják. Nagyon csinos lány. Remélem még találkozunk.  A lényeg hogy, nem volt túl mérges és ez meglepett.

/Bella szemszöge/

Ez most komoly? Anya vásárolni akar? Ez biztos nem a valóság. Biztos álmodom. Csípjen meg valaki hogy, felébredhessek. Na mindegy. Szóval elindultunk. Üzletről üzletre jártunk amikor egy maszkos férfi bukkant elő egy nagy zsákkal a vállán. Erre anya előkapta a pisztolyát. Ezen rohadtul elcsodálkoztam mivel azt hittem ma délutánra félretette a munkát. Na szóval ott tartottam hogy, anya elővette a pisztolyt és rálőtt vele a férfira persze csak a lábára. De a golyók valamilyen csoda folytán nem találták el. Egyszercsak megfordult a férfi és már az ő kezében is volt egy fegyver. Rám fogta fegyverét és lövéshez készült. Én behunytam a szemem és vártam mikor talál el egy golyó de nem történt meg pedig a lövést hallottam. Ekkor kinyitottam a szemem. A következő látvány tárult elém. A férfi sehol anya pedig a  földön fekszik oldalára szorított kézzel. Az a nyavajás gengszter rálőtt a  számomra legkedvesebb  lényre a földön, meg is sebesítette és csakúgy fogta magát és elment. Elővettem a telefonom és tárcsáztam a mentőket majd ezután felhívtam anya munkatársát: JJ-t. Igen mielőtt kérdeznéd ismerem anya munkatársait. Szóval ide hívtam és utánna letérdeltem anya mellé.

- Anya! - mondtam. - Kérlek tarts ki! Rajtad kívül senkim nincs! Hamarosan itt lesz a mentő.

- Bella! Ne aggodj miattam! Nem lesz semmi baj! - mondta elhaló hangon.

Közben megérkezett JJ és a mentő is. Hála az égnek nem tartott sokáig hogy, ide érjenek. Míg a mentősök ellátták a sérülést addig JJ elhívott hogy, beszéljen velem. Addigra már a sírás kerülgetett. És még csak most jutott eszembe hogy, azért sérült meg mert engem védett. A JJ-vel való beszélgetés után odamentem az egyik mentőshöz és megkértem had menjek velük. A korház szinte teljesen üres volt. csak egy-két helyen üldögélt egy-egy beteg. Amikor megérkeztünk a teremhez ahol megoperálják anyát én leültem egy székre és vártam. Fél óra múlva kijött az orvos és mondta semmi okom aggódni. Ez jellemző anya végre vásárolni jön velem és ez a vége. Na de ez most nem fontos. Engem az orvos hazaküldött mert anyához még nem szabadott bemenni. 

/Penny szemszöge/ 

Anyával elmentünk moziba. Megnéztük az Alkonyat legújabb részét. Nagyon jó ez a film. Már nagyon vártam mikor vetítik a moziban. Látszólag anyának is tetszett de nem mertem megkérdezni mit szól hozzá. A lényeg hogy, sajnálom hogy ez az utolsó rész. Amikor kijöttünk a moziból lövéseket hallottunk de anya azt mondta hogy, ő nem szeretne belekeveredni egy lövöldözésbe. Ezért nem közelítettünk a hang felé. Haza indultunk majd leültünk a tv elé és kapcsolgattuk hogy, keressünk valami jó műsort. Este olyan 11 körül kikapcsoltuk és eltettük magunkat éjszakára.

/Ellie szemszöge/

Már alig várom hogy, szombat legyen és láthassam apát. Tudom hogy minden hétvégén látom de akkor is úgy hiányzik. Annyira tudok irigykedni néha másokra akiknek a szülei negyütt vannak. Na mindegy ma szerda van hamarosan szombat. Csak erre tudok most gondolni.