Prológus

/Penny szemszöge/

-Álomszuszék! Ébresztő!-ez a jellegzetes hang csapta meg a fülemet.

Kinyitottam a szemem és anya állt az ágyam mellett. Mosolygott én pedig vissza rá, már amennyire tudtam, mert félálomban csak ennyi tellett tőlem.

-Szia!-mondtam.

-Igyekezz!-mondta, majd lehúzta rólam a takarót.

-Miért? Hova? 

-Hova? Reggel 7 van és megígértem, hogy délután elviszlek moziba..-mondta mosolyogva.

-Pompás!-mondtam, majd a fejem alól kivettem a párnát és az arcomra tettem. Próbáltam tudomást sem venni az egészről, de szerintem nem jött be.

-Légyszíves! Nem szeretnék könyörögni!

-Oké!-mondtam, majd elvettem az arcom elől a párnát és felkeltem.

A fürdőszoba felé indultam, majd az ajtóban ásítottam egy hatalmasat. Ekkor halk kuncogást hallottam a hátam mögött. Megfordultam. Anya nevetett.

-Mi az?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Olyan vagy, mint valami zombi!-mondta, majd tovább kuncogott.

-Kössz...-mondtam, majd bementem a fürdőbe és becsuktam az ajtót.

Elrendeztem magam a fürdőbe, majd a szobámba mentem és egy elfogadható cuccba öltöztem fel.

Mikor kijöttem a szobából anya a kanapén ült. A tv szólt, de anyucim nem azt nézte, hanem egy fényképalbumot lapozgatott. Leültem mellé a kanapéra, majd együtt néztük tovább a képeket.

-Emlékszel erre?-mutatott oda egy fotót. Én voltam rajta, amikor éppen hasalok a padlón.

Ez egyre jobb lesz. Mosolygott. Tovább lapoztam. a Következő kép volt a legjobb. Azon is én voltam. A mamánál készült még 5 éves koromban. Az asztalnál ültem, miközben a kedvenc mackóm volt a kezemben és egy szendvicsbe akartam beleharapni:

Ezen a képen is nevettünk. 

-Egyre jobb képek kerülnek elő.-mondtam nevetve, mire rámutattam a következőre:

-Jajj, ez a kedvencem!-mondta nevetve anyu.

A kép anya unokatesójának az esküvőjén készült, még 5 éves koromban. Az uncsitesója fotós és ő készítette róla ezt a képet. Anyu tovább lapozta az albumot, és hamarosan előkerült a következő kedvence:

A kép a Hawaii nyaralásunk folyamán készült egy gyönyörű szép réten 4 éves koromban. A réten volt egy csomó virág, amiből szedtem párat, anyu pedig lefotózta.

-Ez az egyik személyes kedvencem magamról!-mondtam büszkén.

-Az egyik? Hány van?

-Kettő.

-Melyik a másik?-kérdezte anyu kíváncsian.

Elvettem az albumot tőle és megkerestem a másik személyes kedvencemet:

Ezt a képet is anyu uncsitesója csinálta, aki az esküvőn is lefotózott. Egy cuki gyerekmodell kellett neki, aki az egyik őszi gyermekdivatot reklámozza, ezért elvittek egy fotózásra és csinált rólam pár képet, amelyek közül ez tetszik a legjobban.

Megnéztünk még egy csomó képet. Anya nagy nehezen az órára nézett, majd felkapta a fejét:

-Penny! Gyere menni kell!

-Miért? Hánykor kezdődik a film?

-3-kor és most negyed 3 van. Ha nem, érünk oda időben nem kapunk normális helyet a moziban.

Összecsuktam a fényképalbumot, majd visszatettem a helyére és elmentünk a moziba.

/Bella szemszöge/

A szobámban ültem és a laptopot bűvöltem. Facebook-oztam a csajokkal, mire meghallottam anyu hangját:

-ISABELLA! GYERE IDE!

Kijelentkeztem, majd letettem a laptopot az ágyra és kimentem a konyhába.

-Mi az?-kérdeztem.

-Nem láttad Pindurt? Hiába szólítgatom nem jön ide.

-Pindur? Hol vagy cica?-néztem be a kanapé alá, mire halk nyávogás csapta meg a fülemet. Megfordultam. Pindur volt az.

-Hol jártál te csirkefogó?-kérdezte anya.

Pindur egy halk nyávogással válaszolt, majd odajött a lábamhoz és nekidörgölőzött. Anyu mosolygott, majd a macskakajával teli tálat letette a földre, amire Pindur odarohant hozzá és mohón enni kezdte. 

-Arra gondoltam, hogy délután elmehetnénk vásárolni.vetette fel anya az ötletet.

-Te vásárolni akarsz?-kérdeztem megrökönyödve.

-Igen. Baj?

-Nem, csak csodálkozom. 

-Haladni kell a korral kislányom!-mondta anya nevetve.

-Tudok róla.

-Akkor szerintem öltözz át és mehetünk is.

A szobámba mentem, majd kerestem egy elfogadható ruhát:

Felöltöztem, majd visszamentem a nappaliba. Pindur arra már a kis kosárkájában szuszogott. Kimentünk a lakásból, majd elindultunk bevásárolni.

/Ellie szemszöge/

Reggel volt. Hamarosan dél, de nem nagyon zavart. Magam alatt voltam de nagyon. Ez az egész válás dolog kikészít. Próbálok mégis olyannak látszani, hogy ez ne legyen észrevehető rajtam. Kimentem a nappaliba. Az öcsém éppen a tv-t nézte, anya pedig főzött.

-Szia!-mondta anya.

-Szia!-mondtam mosolyogva.

-Mindig vidám! Ezt szeretem benned!-mondta mosolyogva.

-Mit tehetek róla? Ilyen vagyok.-mondtam nevetve.

-Ellie, szeretnék kérni tőled valamit.

-Mi lenne az?

-El kell mennem egy kis időre, addig vigyáznál Shon-ra?

-Persze.

-Köszönöm!

Shon az én mindig idegesítő öcsikém. Perpillanat a tv-t nézte és üvöltözött, hogy "Hajrá Tarzan! Mentsd meg Jane-t!" Fél óra múlva anya lelépett, én pedig otthon maradtam Shon-nal. Leültem a kanapéra és elkezdtem nézni vele a Tarzan-t. Hirtelen megszólalt a telefon. Odamentem, megnéztem ki az. Apa volt.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia Ellie!-mondta apa.
-Szia! Mizu?
-Semmi, csak gondoltam megkérdezem, hogy vagytok.
-Jól. Anya elment én pedig mesét nézek Shon-nal.
-Mit néztek?
-Tarzan.
-Persze! Az a kedvence.
-Igen, az.
-Jól van. Szombaton majd megyek értetek.
-Oké. 
-Szia!
-Szia!-kinyomtam a telefont és visszatettem a helyére.
Shon még mindig a mesét nézte. Visszaültem a kanapéra és én is néztem vele együtt.

/Betty szemszöge/

Délelőtt van. Épp a nem lakott lakásomat hagytam el. Az utcán sétálva fantasztikus üzletek mellett haladtam el. Annyira jó cuccok voltak ott. éppen apuhoz mentem. Miközben mentem nem nagyon figyeltem az utat, inkább az üzleteket. Ekkor hirtelen belebotlottam valakibe, akinek a kávéja frankón a felsőmön landolt.

-Jaj, annyira sajnálom!-mentegetőzött.

Ránéztem. Egy fiú volt. Barna haj, barna szem, egyetemistás öltözék és egy kopott bőrtáska volt a hátán.

-Semmi baj! Nem haragszom.-mondtam.

-Lekávéztam a pólódat és nem haragszol?-kérdezte lepődötten.

-Nem, mert ki lehet mosni.

-Oké. Tényleg sajnálom. Veszek neked egy másik pólót.-ajánlotta fel.

-Nem kell. Egy rakat pólóm van otthon.-legyintettem.

-Oké. Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Spencer vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Én pedig Elisabeth, de nyugodtan szólíthatsz Betty-nek is.-fogtam vele kezet.

-Rendben.

-Figyelj, szívesen dumálnék még veled, de sietnem kell.-néztem az órámra.

-Rendben.-mondta csalódottan.

-Nagyon örültem Spencer.-mondtam mosolyogva.

-Én is Betty.-mondta, majd ketté váltunk.

Ennyire cuki gyereket én még nem láttam. Szóval Spencer-nek hívják. Ez a találkozás az eddigi napom fénypontja. remélem látom még valaha.

/Ashley szemszöge/

A konyhában voltunk. Anyu főzött, apa újságot olvasott, az öcsém pedig valami hülye izét nézett a tv-ben. Nem tudom mi lehetett az, de ahogy bele-belepillantottam elég idétlennek látszott. 

-Ash, odaadnád azt a fakanalat ott melletted?-kérdezte anya.

-Persze.-mondtam, majd odaadtam neki a fakanalat.

-Peter, kicsim gyere ide!-szólt apa az öcsémnek, aki abbahagyta a tv-zést és odajött a konyhába.

-Mit szólnátok, ha elmennénk a vidámparkba ma délután?-kérdezte anya.

-Komolyan mami?-kérdezte Peter.

-Komolyan.-mosolygott anya.

-IGEN!-ordította az öcsém, majd elkezdett körbe-körbe futkosni.

-De anya, az gyerekeknek való.-mondtam unottan.

-Azt hallottam, hogy a hot-dog-os fiú igen helyes.-mondta apa, majd lapozott egyet.

-Hozom a kabátom!-álltam fel, mire az őseim röhögni kezdtek.

Anya megfőzte az ebédet, majd ettünk és elmentünk a vidámparkba.

/James szemszöge/

-JAMES!-hallottam apám hangját az alaksorból.

-MI AZ?-kérdeztem.

-GYERE IDE!-hallottam.

Feltápászkodtam a kanapéról, majd  lementem az alaksorba. Apám épp egy kocsit szerelt.

-Odaadnád a csavarkulcsot?-kérdezte.

-Egy kulcs miatt hívtál ide?-kérdeztem.

-Igen.-mondta haláli nyugalommal.

Odaadtam neki a csavarkulcsot, de nem mentem fel.

-Apa, kérdezhetek valamit?

-Hallgatlak.

-Roxie, az egyik ismerősöm bulit tart péntek este. Elmehetek?

-Nem.-hangzott a válasz.

-De miért nem?

-Mert nem! Nem mehetsz el! Kizárt dolog!

-Apa, ne már! Mindenki ott lesz, aki számít.

-Pontosan! Te viszont nem kellesz abba buliba.

-Miért? Azt mondtad, ha betöltöm a 18-at elmehetek. 18 vagyok már legalább fél éve!

-Akkor sem. Lehet, hogy ezt mondtam, de nem mehetsz el! Megígértem anyádnak, hogy vigyázok rád.

-Most komolyan nem mehetek el?

-Egy feltétellel engedlek el.

-Hallgatlak.

-Akkor mehetsz el, ha elhiszem, hogy tudsz felelősségteljes lenni.

-Felelősségteljes?

-Igen.

-Most ide kéne hoznom egy Értelmező Kéziszótárat.-mondtam, majd felfelé indultam.

-Gyere vissza!-szólt utánam, majd visszamentem.

-Mi az?

-Elengedlek, ha megcsinálod ezeket.-mondta, majd a kezembe nyomott egy listát, amin a következők álltak:

• Lenyírni a füvet
• Megfürdetni a kutyát!
• Megsétáltatni a kutyát!
• Szobát takarítani!
• Mosogatni! (nem a mosogatógéppel!)

-Ennyi?-kérdeztem.

-Írhatok rá még párat.

-Felesleges! Elég lesz!-mondtam, majd felrohantam és nekiálltam a teendőimnek...