3. fejezet

A megbeszélt találka

/Betty szemszöge/

Este a bulin megbeszéltük Spencerrel, hogy ma találkozunk a parkban. Szombat van. 2-kor találkozunk. Most kivételesen megpróbálok nem elkésni. Már 11 óra jobb ha nekiállok készülődni.

ezeket a cuccokat vettem fel. Még egy utolsó simítást végzek magamon és indulok. 

*A parkban*

Leültem egy padra és vártam egyszer csak valaki leült mellém. Spencer volt az. Ezután felálltunk és elindultunk sétálni közben sokat beszélgettünk. Vettünk gy fagyit majd tovább beszélgettünk és sétáltunk. Este 6 óra körül elköszöntünk egymástól.

- Szia! Ezt még ugye megismételjük? - kérdezte Spencer.

-Szia! Persze majd valamikor. - válaszoltam.

Ezután haza indultunk mindketten. Sajnos az ellenkező irányban lakunk. Amikor haza értem egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy mikor és hol találkozzunk legközelebb. Megmondom őszintén, hogy Spencer egy nagyon helyes fiú és az intelligenciája is nagyon szimpatikus. Kíváncsi lennék arra, hogy ő mit gondol rólam. Legközelebb majd megpróbálom megtudni.

/Penny szemszöge/

Már alig várom, hogy találkozzunk James-el és Ashley-vel. Azt beszéltük meg, hogy az állatkertbe megyünk. És persze azt, hogy az állatkert előtt találkozunk. Amikor odaértem James-ék már ott voltak és beszélgettek.

- Sziasztok! - köszöntem nekik.

- Szia! - mondták szinte egyszerre.

- Akkor bemegyünk?

- Persze hisz azért jöttünk nem? - kérdezte James

Bementünk és körbejártuk az egész állatkertet és közben beszélgettünk. Mind beszéltünk magunkról és az életünkről. Ja és még a terveinkről is. Mire végeztünk addigra sok mindent megtudtunk egymásról. Én  például azt is megtudtam, hogy Ashley rajtunk kívül minden csapattag gyermekét ismeri. Már elég késő volt amikor elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy legközelebb Ashley-vel a suliban találkozunk, így hárman pedig  legközelebb a vidámparkba megyünk. Amikor haza értem anya kifaggatott arról, hogy miket csináltunk ma.

/Spencer szemszöge/

Ma nagyon jól éreztem magam Betty-vel. Nagyon helyes és szimpatikus lány. Bárcsak ő is így érezne irántam! De ez úgysem jöhet össze. Amilyen szép biztos van barátja. Na mindegy majd legközelebb ha lesz bátorságom majd megkérdezem tőle. Nem hiszem, hogy túl sok esélyem lenne nála. De azért reménykedni lehet, nem? Még az is lehetséges, hogy a kíváncsiságom legyőzi a félelmemet és meg merem kérdezni tőle. De ezen még ráérek agyalni addig amíg legközelebb találkozunk. Most pedig elteszem magam holnapra. Kitudja akármikor be kellhet menni az irodába.

/Bella szemszöge/

De jó végre nem kell egyedül lennem  itthon. Kiengedték anyát a kórházból. Most szerencsémre nem kell bemennie dolgozni sem. Igen, ha nem emlékeznél anyám az FBI-nál a viselkedéselemző csoportnál dolgozik.  És igen azért volt kórházban mert meglőtték. Na mindegy. Egyébként a hírekben hallottam, hogy a tolvajt, aki rálőtt anyámra, elfogták. Egyébként most jut eszembe, hogy addig sem voltam egyedül míg anya nem volt itthon mivel itt volt velem Pindur. Na de most lefekszem aludni hisz egy nap múlva suli van és még holnap tanulnom is kell. Márpedig azt fáradtan nem lehet.

-Jó éjt! - kiabáltam le anyának aki éppen a nappaliban volt. 

- Jó éjt kicsin! - hallottam anya válaszát.