4. fejezet

Nem mindennapi történések...

/Penny szemszöge/

Hétfő reggel van. Gyorsan felöltöztem és kisiettem a konyhába.Anya lent volt és éppen a lap-top-ját pakolta bele a táskába.
-Látom kész vagy!-mondta.
-Igen.-válaszoltam.
-Figyelj, későn keltem és nem volt időm tízórait csinálni, de adok pénzt.-mondta, majd a pénztárcájában kezdett kutakodni.
-Oké. Nem baj!
-Tessék. 20 $ elég lesz?
-Persze.-mondtam mosolyogva, majd elvettem a pénzt és eltettem a táskámba.
-Igyekezz, mert mindjárt jön az iskolabusz!
-Persze. Szia!-mondtam, majd adtam anyunak egy puszit.
Kimentem a ház elé és vártam a sulibuszra. Nagy nehezen jött. Felszálltam, majd leültem az egyik osztálytársam Daisey Scott mellé.

Daisey:

-Szia Penny!-köszönt.

-Szia!

-Figyelj, te tudtad a matekházit?

-Nem. Anya segített benne. Most már nagyjából kapizsgálom.
-Segítesz majd óra előtt?
-Persze.
-Köszi!
Beszélgettünk a buszon. Kb. 15 perc múlva a sulinál voltunk. A jellegzetes Lincoln Középiskola. Daisey előrerohant. Vagyis egyedül maradtam. Egyszer csak hallottam a hátam mögül, hogy valaki a nevemet ordibálja. Megfordultam. Ashley volt az. Fáradtnak tűnt. Megálltam, hogy utolérhessen.
-Szia!-lihegett, amikor odaért.
-Mi történt veled?-kérdeztem.
-Elaludtam. Apa hozott be kocsival, mert anya már dolgozni ment.
-Értem. Gyere, mindjárt becsöngetnek.
Amint ezt kimondtam megszólalt a csengő. Ilyen pontos időzítést. Összenéztünk Ashley-vel, majd rohanni kezdtünk a suli bejárata felé. Ashle a folyosó vége felé vette az irányt, mert a matekja a földszinten lesz. Jómagam pedig a második emeletre futottam fel. Fizika lesz az első órám. Utálom ezt a tantárgyat! Rühellem! Ki nem állhatom! Mondjuk stabil 4-es vagyok belőle. Ez is csak azért van, mert a mellettünk lévő lakásba van egy lány, aki fizika szakos tanárnő az egyik általános iskolában. Felajánlotta, hogy amit nem értek, csak nyugodtan kérdezzem meg tőle, mert elmagyarázza.Beértem a terembe, leültem. Pontosan rá fél percre belépett a fizika tanár is és kezdetét vette az óra.
Óra után a szekrényemhez siettem. Kinyitottam és betettem a fizikakönyvemet és a füzetet, majd kivettem az irodalmat, mivel ez lesz a második óránk. Bezártam a szekrényt, majd a terem felé vettem az irányt, amikor összefutottam Ashley-vel és még két lánnyal.
-Szia!-mondta Ashley.
-Szia!-köszöntem.
-Penny ők itt Bella és Ellie. A szüleink munkatárainak a lányai.-mondta nevetve Ashley.
-Szia!-köszönt Bella.
-Örülök!-mondta Ellie.
-Sziasztok!-mosolyogtam.
-Te vagy a számítógép varázsló nőnek a lánya?-kérdezte Bella.
-Igen.-mondtam.
-Hasonlítasz anyukádra.-mondta Ellie.
-Ha te mondod!
Elkezdtük jobban megismerni egymást. A folyosó közepén álltunk. Nem tudom pontosan, hogy mi történt a következő pillanatban, csak annyit, hogy bejött a focicsapat, dobálták egymásnak a labdát, az egyik nekijött Bellának, aki rám esett. A földön kötöttünk ki. Amikor felnéztem mindenki rajtunk nevetett. Mindenki, aki csak a folyosón volt, kivéve Ashley-t és Ellie-t. Ashley felsegítette Bellát, Ellie pedig engem húzott fel a padlóról. Leporoltuk a gatyánkat. Hirtelen odajött az egyik focicsapatos gyerek és elkezdett gúnyolódni:
-Mi van lányok? Rosszul indul a napotok?
-Hagyj minket békén Josh!-szóltam rá.
Ismerem-e? Még jó, hogy ismerem. Josh Marks-nak hívták. Osztálytársak vagyunk. Óvoda óta ismerem ezt a seggfejet. Már ott is szemétkedett velem, aztán jött az általános, majd a középiskola.
-Ugyan már Penny! Csak hülyéskedek.
-Persze! Azt hiszed be is veszem?
-Kénytelen leszel.
-Egy szemét vagy Josh Marks! Semmi több! Egy önző, undok, idióta szemétláda, akinek akkora az egója, mint az Egyesült Államok területe összesen Hawaii-t és Alaszkát is beleértve!
-Ugyan Penelopé, ezt te se gondolod komolyan!-röhögött.
-Képzeld csak, komolyan gondolom.
-Meglepődtem rajtad.
-Szállj le rólunk!-mondtam, mire Josh és a bandája felszívódott.
-Azta!-álmélkodott Ellie.
-Ezt, hogy csináltad?-kérdezte Bella.
-Mit?-néztem rájuk kérdően.
-Hogy emrtél beszólni Josh Marks-nak?-kérdezte Ashley.
-Könnyen. Ovi óta ismerem. Egy csoportba jártunk. Általánosban pedig 8 éven át osztálytársak voltunk és most a középiskolában is osztálytársak vagyunk. Higyjétek el óvoda óta jól kilehet ismerni valakit, főleg, ha mindennap találkozol az illetővel.
-Elképesztő!-mondta Ellie.
Majd összenéztünk és nevetni kezdtünk. Becsöngettek. Elköszöntünk, majd mindenki elment a saját dolgára. harmadik szünetben még segítettem Daisey-nek a matekháziban. Most már sokkal jobban érti. Órán ráadásul egy csomót jelentkezett. A matektanárnő meg is lepődött. :)
Miután vége lett az összes órámnak a suli előtt találkoztam a lányokkal. Vidámak voltak.
-Mi ez a jó kedv?-kérdeztem, amikor odaértem.
-Semmi.-mondta Ashley.
-5-öst kaptam matekból!-mondta Ellie, majd mutogatta a 5-ös dolgozatát.
-Gratulálok!-mondtam.
-Nézzétek ki van ott!-mutatott Bella az utca túlsó oldalára.
Mindenki arra nézett. James ment a túloldalon.
-JAMES!!!!!-üvöltött Ashley, mire James felénk nézett.
Átjött a másik oldalra. Nevetve kérdezte Ashley-től.
-Dilibogyót szedtél?
-Nem. Ma ilyen vagyok!-vonta meg a vállát.
-Mit keresel erre felé?-kérdeztem.
-Apámnak kell valami a motorjához.
-Értem.
James ők itt Bella és Ellie.-mutatta be a lányokat Ashley.
-Örülök!-mondta James mosolyogva.
-Úgyszintén!-mondták egyszerre a lányok.
-Penny, apa mondta, hogy anyudnak kéne valami könyvszerűség.-fordult hozzám James.
-Igen.-mondtam.
-Otthon van a konyhaasztalon. Nincs kedved most eljönni érte?-kérdezte.
-De!
Akkor most mi megyünk is!-mondta Bella.
-Oké. Sziasztok!-mondtam,a majd elbúcsúztunk a lányoktól és elmentünk James-hez.
Nem hittem a szememnek, amikor odaértünk. Fantasztikus házuk volt.

-Komolyan itt laksz?-kérdeztem.

-Igen.-mondta.-Nem nagy szám.
-Hülyéskedsz? Te legalább nem egy négyemeletes panelben nyomorogsz.
-Majd egyszer elmegyek hozzátok. Persze, ha nem baj.
-Nem dehogy.-mondtam mosolyogva.
Bementünk a házba. James a konyha felé vezetett. Felvette a konyhaasztalról a könyvet, amjd a kezembe adta.
-tessék.
-Köszi!-vettem el a könyvet, majd betettem a táskámba.
Még 5 percig álltunk ott néma csendben. Egyszer csak James elindult felém. Egyre közelebb jött, majd csak annyi ugrik már be, hogy csókolózunk. Egyszer csak eltávolodott a szánk egymástól, majd kimentem az ajtón és egészen hazáig futottam.

3. fejezet

A megbeszélt találka

/Betty szemszöge/

Este a bulin megbeszéltük Spencerrel, hogy ma találkozunk a parkban. Szombat van. 2-kor találkozunk. Most kivételesen megpróbálok nem elkésni. Már 11 óra jobb ha nekiállok készülődni.

ezeket a cuccokat vettem fel. Még egy utolsó simítást végzek magamon és indulok. 

*A parkban*

Leültem egy padra és vártam egyszer csak valaki leült mellém. Spencer volt az. Ezután felálltunk és elindultunk sétálni közben sokat beszélgettünk. Vettünk gy fagyit majd tovább beszélgettünk és sétáltunk. Este 6 óra körül elköszöntünk egymástól.

- Szia! Ezt még ugye megismételjük? - kérdezte Spencer.

-Szia! Persze majd valamikor. - válaszoltam.

Ezután haza indultunk mindketten. Sajnos az ellenkező irányban lakunk. Amikor haza értem egyből azon kezdtem gondolkodni, hogy mikor és hol találkozzunk legközelebb. Megmondom őszintén, hogy Spencer egy nagyon helyes fiú és az intelligenciája is nagyon szimpatikus. Kíváncsi lennék arra, hogy ő mit gondol rólam. Legközelebb majd megpróbálom megtudni.

/Penny szemszöge/

Már alig várom, hogy találkozzunk James-el és Ashley-vel. Azt beszéltük meg, hogy az állatkertbe megyünk. És persze azt, hogy az állatkert előtt találkozunk. Amikor odaértem James-ék már ott voltak és beszélgettek.

- Sziasztok! - köszöntem nekik.

- Szia! - mondták szinte egyszerre.

- Akkor bemegyünk?

- Persze hisz azért jöttünk nem? - kérdezte James

Bementünk és körbejártuk az egész állatkertet és közben beszélgettünk. Mind beszéltünk magunkról és az életünkről. Ja és még a terveinkről is. Mire végeztünk addigra sok mindent megtudtunk egymásról. Én  például azt is megtudtam, hogy Ashley rajtunk kívül minden csapattag gyermekét ismeri. Már elég késő volt amikor elköszöntünk egymástól és megbeszéltük, hogy legközelebb Ashley-vel a suliban találkozunk, így hárman pedig  legközelebb a vidámparkba megyünk. Amikor haza értem anya kifaggatott arról, hogy miket csináltunk ma.

/Spencer szemszöge/

Ma nagyon jól éreztem magam Betty-vel. Nagyon helyes és szimpatikus lány. Bárcsak ő is így érezne irántam! De ez úgysem jöhet össze. Amilyen szép biztos van barátja. Na mindegy majd legközelebb ha lesz bátorságom majd megkérdezem tőle. Nem hiszem, hogy túl sok esélyem lenne nála. De azért reménykedni lehet, nem? Még az is lehetséges, hogy a kíváncsiságom legyőzi a félelmemet és meg merem kérdezni tőle. De ezen még ráérek agyalni addig amíg legközelebb találkozunk. Most pedig elteszem magam holnapra. Kitudja akármikor be kellhet menni az irodába.

/Bella szemszöge/

De jó végre nem kell egyedül lennem  itthon. Kiengedték anyát a kórházból. Most szerencsémre nem kell bemennie dolgozni sem. Igen, ha nem emlékeznél anyám az FBI-nál a viselkedéselemző csoportnál dolgozik.  És igen azért volt kórházban mert meglőtték. Na mindegy. Egyébként a hírekben hallottam, hogy a tolvajt, aki rálőtt anyámra, elfogták. Egyébként most jut eszembe, hogy addig sem voltam egyedül míg anya nem volt itthon mivel itt volt velem Pindur. Na de most lefekszem aludni hisz egy nap múlva suli van és még holnap tanulnom is kell. Márpedig azt fáradtan nem lehet.

-Jó éjt! - kiabáltam le anyának aki éppen a nappaliban volt. 

- Jó éjt kicsin! - hallottam anya válaszát.

2. fejezet

Meglepetés!

/Penny szemszöge/

Otthon ültem és a tv-t bámultam. 

-Ezt fogod csinálni egész nap?-kérdezte anya.

-Péntek délután van. Mit kéne csinálnom?

-Perpillanat? Készülődnöd kéne.

-Hova megyünk?-kérdeztem.

-Emily-t ma engedik ki a kórházból.

-És?

-Mi és? Partit rendezünk neki.

-Rendben. Jó szórakozást!

-Penny ne hülyéskedj! Te is jössz!

-Én?

-Igen, te. Gyere! Derek hívott, hogy már csak mi hiányzunk, meg persze Bella és Emily.

-Ki az a Derek? Ki az a Bella? Ki az az Emily?

-Gyere már!

-Jól van! Csak adj 2 percet.

Bementem a szobámba és valami elfogadható ruhát kerestem magamnak:

-Mehetünk!-mondtam, majd kimentünk a lakásból.

Leállítottunk egy taxit és már úton is voltunk az F.B.I. központja felé. Mielőtt megkérdeznétek, nem anyám nem zsaru. Anyu egy számítógépes varázsló. Régen heckerként törte fel a számítógépeket, de egyszer elfogták és felvették az F.B.I viselkedéskutató csoportjához. Ennyit tudok. A részleteket már nem. Már legalább 10 éve van ott, de egyszer sem vitt be a munkahelyére. Jobb is így! 

Megérkeztünk. Felmentünk az emeletre, arra, ahol anyu tölti mindennapjait. Amikor felértünk már majdnem mindenki sürgött-forgott erre-arra. Mi van itt?

-Penelopé!-hallatszott egy néger pasi hangja, aki idejött hozzánk és megölelte anyut.

-Szia!-mondta anya.

-És ki lenne ő?-nézett rám mosolyogva.

-Derek, ő itt a lányom Penelopé. Kicsim, ő pedig itt Derek Morgan.-mutaott be minket egymásnak.

-Örülök!-mondta, majd kezet fogtunk.

-Én is!-mosolyogtam.

/James szemszöge/

A parti oké. De nem az a parti, amire én szerettem volna menni. Apa munkatárát meglőtték, és ma tartanak neki valami buliszerűséget. Ezen én miért vagyok itt? Tökre felesleges. Éppen apának segítettem valamiben, amikor hirtelen kinyílt az ajtó és belépett rajta egy irtó szexi szőke csaj. Félreértés ne essék a fiatalra gondoltam. Oké szedd össze magad! Ez csak egy lány, aki feltehetően szingli és csak egy ilyen sármos pasira vár, mint amilyen én vagyok! :D

/Bella szemszöge/

A kórházban voltunk JJ-el. Anyu hamarosan kijöhet és még nem is tudja, hogy mi vár rá. Az egyik kórteremből éppen őt láttam kijönni. Nem bírtam magammal. Odafutottam és a nyakába ugrottam.

-Na mi az? Hiányoztam?-kérdezte nevetve.

-Még jó, hogy hiányoztál!-nevettem vele együtt.

-Szia Emily!-köszönt JJ is, majd megölelték egymást.

-Mit keresel te itt?-kérdezte anya.

-Felajánlottam Bellának, hogy elviszlek titeket a központba.

-A központba?

-Igen. Tájékoztatás lesz és neked is be kell jönnöd.

-Most komolyan?

-Túléled. Fél óra.

-Oké menjünk-egyezett bele anyu.

Kimentünk a kórházból, majd beültünk a kocsiba és bementünk a központba.

/Penny szemszöge/

Már szerintem megismerkedtem a fél F.B.I.-jal. Ha így folytatódik zsarukkal fogok haverkodni életem végéig. Éppen a büfés asztal körül rófláltam. Nézegettem azt a sok-sok finom sütikét, ami csak arra várt, hogy az én pici pocikámban kössön ki :) Egyszer csak odajött mellém egy gyerek.

-Szia! James vagyok!-mondta.

-Szia! Én pedig Penny!

-Szóval Penelopé.

-Csak Penny! Utálom a Penelopé-t. Szóval lécci, ne szólíts így!

-Rendben. Mit keresel itt?-kérdezte.

-Anyám munkatársának szerveznek bulit.

-Komolyan? Én az apám miatt vagyok itt. Neki is a munkatársának szerveznek partit.

-Szerintem mi ugyanazon a partin vagyunk, de ne zavarjon.-nevettem.

-Lehetséges!-nézett bambán, majd együtt nevettünk tovább a semmin.

Anya állított le minket:

-Penny gyere! Jönnek felfelé!

Lekapcsolták a villanyokat, majd mindenki elbújt. Hallottuk, ahogy kinyílik az ajtó. Valaki felkapcsolta a villanyt, majd mindannyian előbújtunk és együtt kiáltottuk:

-MEGLEPETÉS!!!!!!!!

Az Emily-nek nevezett személy pedig a szájához kapott és szerintem legszívesebben sírt volna örömében.Megölelte a mellette lévő barna hajú lányt, aki gondolom Bella volt. 

-Ismered őket?-kérdezte James.

-Őszintén? Nem. Te?

-Nem.

-Legalább nem egyedül vagyok.

-Nem iszunk valamit?-kérdezte James, mire bólintottam. 

Elmentünk inni, majd tovább beszélgettünk.

/Betty szemszöge/

Kések. Megint. Annyi bajom van ezzel hülye egyetemmel, hogy az nem igaz. Apu hívott, hogy menjek be az F.B.I. központba, mert Emily-nek bulit rendeznek. Igen, ismerem apu munkatársait, de nem mindet, csak egy-kettőt. Gyorsan beültem a kocsiba, majd padlógázzal hajtottam, hogy időben odaérjek. Leparkoltam a kocsit a központhoz közel, majd rátettem a riasztót és már ott sem voltam. Az épület előtt észrevettem Emily kocsiját. Frankó vagy Betty! Gyorsan berohantam az ajtón, fel az emeletre. Annyira siettem, mint akit üldöz valami fegyveres izraeli terrorista. Amikor felérkezett a lift a kívánt emeletre már javában folyt a parti. Apa meglátott és odajött.

-Késtél.-mondta mosolyogva.

-Tudok róla. 

-Oké.

-Leteszem a cuccom.-mondtam, majd a szememmel megtaláltam a fogast.

Odamentem és felakasztottam a kabátomat. Hátráltam egy picit, de ekkor beleütköztem valakibe. Megfordultam és egy ismerős valaki állt előttem:

-Spencer?-kérdeztem.

-Betty?

-Mit keresel te itt?-kérdeztem.

-A munkatársam bekerült a kórházba. És te?

-Apa itt dolgozik.

Annyira jó, hogy újra találkoztam Spencer-rel. Leültünk és elkezdtünk beszélgetni.

/Penny szemszöge/

A buli nagyon frankó volt. Anyám James apjával, Derek-kel volt én meg James-szel. Egyre jobbak vagyunk! Még mindig ültünk és beszélgettünk filmekről, zenéről és hasonlókról. Egyszer odajött hozzánk egy szőke hajú lány.

-Sziasztok! Ashley vagyok, Ashley Jerau.

-Szia! Én Penelopé Garcia vagyok, ő pedig James Morgan.-mondtam.

-Leülhetek ide mellétek?-kérdezte Ashley.

-Persze.-mondta James.

-Ti mióta ismeritek egymást?-kérdezte Ashley miután leült mellém.

-Kb. fél órája.-nézett James az órájára.

-És azóta csak beszélgettek?

-Igen.-mosolyogtam.

-Ti különben melyik suliba jártok?-kérdezte.

-Én a George Washington High School-ba.-mondta James.

-Én pedig a Lincoln-ba.-mondtam.

-Én is a Lincoln-ba járok.-mondta Ashley.

-Komolyan? Hányadikba?-kérdeztem.

-10. Te?

-11. Majd találkozhatnánk néha a suliban.

-Örömmel benne vagyok.-mondta Ashley mosolyogva.

Így már hárman beszélgettünk tovább. Ahhoz képest, hogy egyáltalán nem akartam eljönni, ahhoz képest egész jól szórakoztam. Ráadásul két új barátot is szereztem. Megbeszéltük, hogy holnap elmegyünk az állatkertbe. Hogy miért oda? Szerintem azt már senki nem tudja már megmondani...

1. fejezet

Nem mindennapi délután

/Spencer szemszöge/

Annyira ügyetlen vagyok. Hogy lehetek annyira kétbalkezes hogy az első szembejövő ember polóján landoljon a kávém? Én nem vagyok normális. Azt mondtam neki hogy, veszek egy új polót. De a nevét azt elárulta. Betty-nek hívják. Nagyon csinos lány. Remélem még találkozunk.  A lényeg hogy, nem volt túl mérges és ez meglepett.

/Bella szemszöge/

Ez most komoly? Anya vásárolni akar? Ez biztos nem a valóság. Biztos álmodom. Csípjen meg valaki hogy, felébredhessek. Na mindegy. Szóval elindultunk. Üzletről üzletre jártunk amikor egy maszkos férfi bukkant elő egy nagy zsákkal a vállán. Erre anya előkapta a pisztolyát. Ezen rohadtul elcsodálkoztam mivel azt hittem ma délutánra félretette a munkát. Na szóval ott tartottam hogy, anya elővette a pisztolyt és rálőtt vele a férfira persze csak a lábára. De a golyók valamilyen csoda folytán nem találták el. Egyszercsak megfordult a férfi és már az ő kezében is volt egy fegyver. Rám fogta fegyverét és lövéshez készült. Én behunytam a szemem és vártam mikor talál el egy golyó de nem történt meg pedig a lövést hallottam. Ekkor kinyitottam a szemem. A következő látvány tárult elém. A férfi sehol anya pedig a  földön fekszik oldalára szorított kézzel. Az a nyavajás gengszter rálőtt a  számomra legkedvesebb  lényre a földön, meg is sebesítette és csakúgy fogta magát és elment. Elővettem a telefonom és tárcsáztam a mentőket majd ezután felhívtam anya munkatársát: JJ-t. Igen mielőtt kérdeznéd ismerem anya munkatársait. Szóval ide hívtam és utánna letérdeltem anya mellé.

- Anya! - mondtam. - Kérlek tarts ki! Rajtad kívül senkim nincs! Hamarosan itt lesz a mentő.

- Bella! Ne aggodj miattam! Nem lesz semmi baj! - mondta elhaló hangon.

Közben megérkezett JJ és a mentő is. Hála az égnek nem tartott sokáig hogy, ide érjenek. Míg a mentősök ellátták a sérülést addig JJ elhívott hogy, beszéljen velem. Addigra már a sírás kerülgetett. És még csak most jutott eszembe hogy, azért sérült meg mert engem védett. A JJ-vel való beszélgetés után odamentem az egyik mentőshöz és megkértem had menjek velük. A korház szinte teljesen üres volt. csak egy-két helyen üldögélt egy-egy beteg. Amikor megérkeztünk a teremhez ahol megoperálják anyát én leültem egy székre és vártam. Fél óra múlva kijött az orvos és mondta semmi okom aggódni. Ez jellemző anya végre vásárolni jön velem és ez a vége. Na de ez most nem fontos. Engem az orvos hazaküldött mert anyához még nem szabadott bemenni. 

/Penny szemszöge/ 

Anyával elmentünk moziba. Megnéztük az Alkonyat legújabb részét. Nagyon jó ez a film. Már nagyon vártam mikor vetítik a moziban. Látszólag anyának is tetszett de nem mertem megkérdezni mit szól hozzá. A lényeg hogy, sajnálom hogy ez az utolsó rész. Amikor kijöttünk a moziból lövéseket hallottunk de anya azt mondta hogy, ő nem szeretne belekeveredni egy lövöldözésbe. Ezért nem közelítettünk a hang felé. Haza indultunk majd leültünk a tv elé és kapcsolgattuk hogy, keressünk valami jó műsort. Este olyan 11 körül kikapcsoltuk és eltettük magunkat éjszakára.

/Ellie szemszöge/

Már alig várom hogy, szombat legyen és láthassam apát. Tudom hogy minden hétvégén látom de akkor is úgy hiányzik. Annyira tudok irigykedni néha másokra akiknek a szülei negyütt vannak. Na mindegy ma szerda van hamarosan szombat. Csak erre tudok most gondolni.

Prológus

/Penny szemszöge/

-Álomszuszék! Ébresztő!-ez a jellegzetes hang csapta meg a fülemet.

Kinyitottam a szemem és anya állt az ágyam mellett. Mosolygott én pedig vissza rá, már amennyire tudtam, mert félálomban csak ennyi tellett tőlem.

-Szia!-mondtam.

-Igyekezz!-mondta, majd lehúzta rólam a takarót.

-Miért? Hova? 

-Hova? Reggel 7 van és megígértem, hogy délután elviszlek moziba..-mondta mosolyogva.

-Pompás!-mondtam, majd a fejem alól kivettem a párnát és az arcomra tettem. Próbáltam tudomást sem venni az egészről, de szerintem nem jött be.

-Légyszíves! Nem szeretnék könyörögni!

-Oké!-mondtam, majd elvettem az arcom elől a párnát és felkeltem.

A fürdőszoba felé indultam, majd az ajtóban ásítottam egy hatalmasat. Ekkor halk kuncogást hallottam a hátam mögött. Megfordultam. Anya nevetett.

-Mi az?-kérdeztem tágra nyílt szemekkel.

-Olyan vagy, mint valami zombi!-mondta, majd tovább kuncogott.

-Kössz...-mondtam, majd bementem a fürdőbe és becsuktam az ajtót.

Elrendeztem magam a fürdőbe, majd a szobámba mentem és egy elfogadható cuccba öltöztem fel.

Mikor kijöttem a szobából anya a kanapén ült. A tv szólt, de anyucim nem azt nézte, hanem egy fényképalbumot lapozgatott. Leültem mellé a kanapéra, majd együtt néztük tovább a képeket.

-Emlékszel erre?-mutatott oda egy fotót. Én voltam rajta, amikor éppen hasalok a padlón.

Ez egyre jobb lesz. Mosolygott. Tovább lapoztam. a Következő kép volt a legjobb. Azon is én voltam. A mamánál készült még 5 éves koromban. Az asztalnál ültem, miközben a kedvenc mackóm volt a kezemben és egy szendvicsbe akartam beleharapni:

Ezen a képen is nevettünk. 

-Egyre jobb képek kerülnek elő.-mondtam nevetve, mire rámutattam a következőre:

-Jajj, ez a kedvencem!-mondta nevetve anyu.

A kép anya unokatesójának az esküvőjén készült, még 5 éves koromban. Az uncsitesója fotós és ő készítette róla ezt a képet. Anyu tovább lapozta az albumot, és hamarosan előkerült a következő kedvence:

A kép a Hawaii nyaralásunk folyamán készült egy gyönyörű szép réten 4 éves koromban. A réten volt egy csomó virág, amiből szedtem párat, anyu pedig lefotózta.

-Ez az egyik személyes kedvencem magamról!-mondtam büszkén.

-Az egyik? Hány van?

-Kettő.

-Melyik a másik?-kérdezte anyu kíváncsian.

Elvettem az albumot tőle és megkerestem a másik személyes kedvencemet:

Ezt a képet is anyu uncsitesója csinálta, aki az esküvőn is lefotózott. Egy cuki gyerekmodell kellett neki, aki az egyik őszi gyermekdivatot reklámozza, ezért elvittek egy fotózásra és csinált rólam pár képet, amelyek közül ez tetszik a legjobban.

Megnéztünk még egy csomó képet. Anya nagy nehezen az órára nézett, majd felkapta a fejét:

-Penny! Gyere menni kell!

-Miért? Hánykor kezdődik a film?

-3-kor és most negyed 3 van. Ha nem, érünk oda időben nem kapunk normális helyet a moziban.

Összecsuktam a fényképalbumot, majd visszatettem a helyére és elmentünk a moziba.

/Bella szemszöge/

A szobámban ültem és a laptopot bűvöltem. Facebook-oztam a csajokkal, mire meghallottam anyu hangját:

-ISABELLA! GYERE IDE!

Kijelentkeztem, majd letettem a laptopot az ágyra és kimentem a konyhába.

-Mi az?-kérdeztem.

-Nem láttad Pindurt? Hiába szólítgatom nem jön ide.

-Pindur? Hol vagy cica?-néztem be a kanapé alá, mire halk nyávogás csapta meg a fülemet. Megfordultam. Pindur volt az.

-Hol jártál te csirkefogó?-kérdezte anya.

Pindur egy halk nyávogással válaszolt, majd odajött a lábamhoz és nekidörgölőzött. Anyu mosolygott, majd a macskakajával teli tálat letette a földre, amire Pindur odarohant hozzá és mohón enni kezdte. 

-Arra gondoltam, hogy délután elmehetnénk vásárolni.vetette fel anya az ötletet.

-Te vásárolni akarsz?-kérdeztem megrökönyödve.

-Igen. Baj?

-Nem, csak csodálkozom. 

-Haladni kell a korral kislányom!-mondta anya nevetve.

-Tudok róla.

-Akkor szerintem öltözz át és mehetünk is.

A szobámba mentem, majd kerestem egy elfogadható ruhát:

Felöltöztem, majd visszamentem a nappaliba. Pindur arra már a kis kosárkájában szuszogott. Kimentünk a lakásból, majd elindultunk bevásárolni.

/Ellie szemszöge/

Reggel volt. Hamarosan dél, de nem nagyon zavart. Magam alatt voltam de nagyon. Ez az egész válás dolog kikészít. Próbálok mégis olyannak látszani, hogy ez ne legyen észrevehető rajtam. Kimentem a nappaliba. Az öcsém éppen a tv-t nézte, anya pedig főzött.

-Szia!-mondta anya.

-Szia!-mondtam mosolyogva.

-Mindig vidám! Ezt szeretem benned!-mondta mosolyogva.

-Mit tehetek róla? Ilyen vagyok.-mondtam nevetve.

-Ellie, szeretnék kérni tőled valamit.

-Mi lenne az?

-El kell mennem egy kis időre, addig vigyáznál Shon-ra?

-Persze.

-Köszönöm!

Shon az én mindig idegesítő öcsikém. Perpillanat a tv-t nézte és üvöltözött, hogy "Hajrá Tarzan! Mentsd meg Jane-t!" Fél óra múlva anya lelépett, én pedig otthon maradtam Shon-nal. Leültem a kanapéra és elkezdtem nézni vele a Tarzan-t. Hirtelen megszólalt a telefon. Odamentem, megnéztem ki az. Apa volt.
-Haló!-szóltam bele.
-Szia Ellie!-mondta apa.
-Szia! Mizu?
-Semmi, csak gondoltam megkérdezem, hogy vagytok.
-Jól. Anya elment én pedig mesét nézek Shon-nal.
-Mit néztek?
-Tarzan.
-Persze! Az a kedvence.
-Igen, az.
-Jól van. Szombaton majd megyek értetek.
-Oké. 
-Szia!
-Szia!-kinyomtam a telefont és visszatettem a helyére.
Shon még mindig a mesét nézte. Visszaültem a kanapéra és én is néztem vele együtt.

/Betty szemszöge/

Délelőtt van. Épp a nem lakott lakásomat hagytam el. Az utcán sétálva fantasztikus üzletek mellett haladtam el. Annyira jó cuccok voltak ott. éppen apuhoz mentem. Miközben mentem nem nagyon figyeltem az utat, inkább az üzleteket. Ekkor hirtelen belebotlottam valakibe, akinek a kávéja frankón a felsőmön landolt.

-Jaj, annyira sajnálom!-mentegetőzött.

Ránéztem. Egy fiú volt. Barna haj, barna szem, egyetemistás öltözék és egy kopott bőrtáska volt a hátán.

-Semmi baj! Nem haragszom.-mondtam.

-Lekávéztam a pólódat és nem haragszol?-kérdezte lepődötten.

-Nem, mert ki lehet mosni.

-Oké. Tényleg sajnálom. Veszek neked egy másik pólót.-ajánlotta fel.

-Nem kell. Egy rakat pólóm van otthon.-legyintettem.

-Oké. Engedd meg, hogy bemutatkozzam. Spencer vagyok.-nyújtotta a kezét.

-Én pedig Elisabeth, de nyugodtan szólíthatsz Betty-nek is.-fogtam vele kezet.

-Rendben.

-Figyelj, szívesen dumálnék még veled, de sietnem kell.-néztem az órámra.

-Rendben.-mondta csalódottan.

-Nagyon örültem Spencer.-mondtam mosolyogva.

-Én is Betty.-mondta, majd ketté váltunk.

Ennyire cuki gyereket én még nem láttam. Szóval Spencer-nek hívják. Ez a találkozás az eddigi napom fénypontja. remélem látom még valaha.

/Ashley szemszöge/

A konyhában voltunk. Anyu főzött, apa újságot olvasott, az öcsém pedig valami hülye izét nézett a tv-ben. Nem tudom mi lehetett az, de ahogy bele-belepillantottam elég idétlennek látszott. 

-Ash, odaadnád azt a fakanalat ott melletted?-kérdezte anya.

-Persze.-mondtam, majd odaadtam neki a fakanalat.

-Peter, kicsim gyere ide!-szólt apa az öcsémnek, aki abbahagyta a tv-zést és odajött a konyhába.

-Mit szólnátok, ha elmennénk a vidámparkba ma délután?-kérdezte anya.

-Komolyan mami?-kérdezte Peter.

-Komolyan.-mosolygott anya.

-IGEN!-ordította az öcsém, majd elkezdett körbe-körbe futkosni.

-De anya, az gyerekeknek való.-mondtam unottan.

-Azt hallottam, hogy a hot-dog-os fiú igen helyes.-mondta apa, majd lapozott egyet.

-Hozom a kabátom!-álltam fel, mire az őseim röhögni kezdtek.

Anya megfőzte az ebédet, majd ettünk és elmentünk a vidámparkba.

/James szemszöge/

-JAMES!-hallottam apám hangját az alaksorból.

-MI AZ?-kérdeztem.

-GYERE IDE!-hallottam.

Feltápászkodtam a kanapéról, majd  lementem az alaksorba. Apám épp egy kocsit szerelt.

-Odaadnád a csavarkulcsot?-kérdezte.

-Egy kulcs miatt hívtál ide?-kérdeztem.

-Igen.-mondta haláli nyugalommal.

Odaadtam neki a csavarkulcsot, de nem mentem fel.

-Apa, kérdezhetek valamit?

-Hallgatlak.

-Roxie, az egyik ismerősöm bulit tart péntek este. Elmehetek?

-Nem.-hangzott a válasz.

-De miért nem?

-Mert nem! Nem mehetsz el! Kizárt dolog!

-Apa, ne már! Mindenki ott lesz, aki számít.

-Pontosan! Te viszont nem kellesz abba buliba.

-Miért? Azt mondtad, ha betöltöm a 18-at elmehetek. 18 vagyok már legalább fél éve!

-Akkor sem. Lehet, hogy ezt mondtam, de nem mehetsz el! Megígértem anyádnak, hogy vigyázok rád.

-Most komolyan nem mehetek el?

-Egy feltétellel engedlek el.

-Hallgatlak.

-Akkor mehetsz el, ha elhiszem, hogy tudsz felelősségteljes lenni.

-Felelősségteljes?

-Igen.

-Most ide kéne hoznom egy Értelmező Kéziszótárat.-mondtam, majd felfelé indultam.

-Gyere vissza!-szólt utánam, majd visszamentem.

-Mi az?

-Elengedlek, ha megcsinálod ezeket.-mondta, majd a kezembe nyomott egy listát, amin a következők álltak:

• Lenyírni a füvet
• Megfürdetni a kutyát!
• Megsétáltatni a kutyát!
• Szobát takarítani!
• Mosogatni! (nem a mosogatógéppel!)

-Ennyi?-kérdeztem.

-Írhatok rá még párat.

-Felesleges! Elég lesz!-mondtam, majd felrohantam és nekiálltam a teendőimnek...